A tapasztaltabb, családos diplomaták jó része kivár majd és inkább nem pályázik külső állomáshelyre, átengedve a terepet a tapasztalatlan, "csillogó szemű" ifjú titánoknak - így vélekedett a törvénytervezetről több, neve elhallgatását kérő forrásunk. Szerintük a törvény ki nem mondott célja a további "tisztogatás", a középgeneráció eltávolítása a minisztériumból. A törvénytervezet első változata egyébként március elején került ki a kormány.hu-ra, és mindössze hét napnyi társadalmi egyeztetésre adott lehetőséget. Ám ennyi idő is elegendő volt ahhoz, hogy súlyos szakmai bírálatokat kapjon - nem csak anonim forrásoktól, hanem magától az Igazságügyi Minisztériumtól (IM) is.

A KÜLÜGY KITARTOTT
A Figyelő birtokába került véleményezés szerint nem is időszerű egy ilyen törvény, hiszen előbb az állami tisztviselői karról kellene törvényt alkotni, és ehhez igazítani a külszolgálatra vonatkozó szabályokat. Emellett a szöveg több ponton diszkriminatív és kiszámíthatatlan helyzetbe hozza a külszolgálaton levőket.

Nemcsak az IM-nek voltak komoly aggályai. Egy belső dokumentumból az is kiderül, hogy még a Miniszterelnöki Kabinetiroda sem repesett az ötlettől, ők sem tartották időszerűnek az új törvényt. A külügy azonban kitartott és keresztülvitte a javaslatait, de igyekezett a témát "fű alatt" tartani: egy, a lapunk birtokába került előterjesztésből például kiderült, hogy nem terveztek róla semmilyen kommunikációt, talán abban reménykedve, hogy a külügyeseken kívül senkit sem érdekel. A Figyelő hiába kereste a minisztériumot, kérdéseinkre lapzártánkig nem érkezett válasz.

A törvény a tervek szerint 2017. augusztus 1-én lép hatályba, és visszamenőleg is érvényes lenne, vagyis a már külszolgálatot teljesítő diplomatákra is vonatkozna. De a jogalkotó fogadkozik, senki sem járhat rosszabbul, tehát a juttatásokból menet közben nem vesznek el.

Talán nem meglepő, hogy a csaknem ötven oldalas tervezetből a legtöbb kritika az anyagi juttatások megreformálását érinti. Eddig a külszolgálatot teljesítő diplomaták fizetése három részből állt: az itthoni bérükből, a külföldi deviza-ellátmányból (vagyis a külföldi fizetésükből) és a költségtérítésből, ez utóbbi gyakran "természetbeni juttatás" volt, például a lakásbérlés költségét a külügy állta. Külön ellátmány járt a házastárs és a gyerekek után, akiknek az iskoláztatását is támogatta a külügy. Ez bizonyos állomáshelyen valóban óriási költség, és mivel a családok négyévente költöznek, logikus választás valamilyen angol-német-francia nyelvű nemzetközi iskolába íratni a gyerekeket, amit aztán másutt is tudnak folytatni. A tandíjak azonban éves szinten elérhetik a több millió forintot.

További részletek a Figyelő 2016/13. számában.