A második világháborút lezáró nürnbergi per egyes ítéleteit lehet ugyan vitatni, de tény, hogy a 19 náci főbűnöst hatékony eljárásban, mindössze pár hónap alatt ítélték el, és az ítéletek kevesek igazságérzetét bántották. Bár három vádlottat Nürnbergben is felmentettek a vádak alól, az akkori per mégis nagyban meghatározza, mit gondolunk ma a második világháborúról és kiket látunk felelősnek a rémségekért. A felelősök nevesítése és hatékony megbüntetése a megbékélést is szolgálta - a legyőzött Németország gyorsan visszatért a nemzetközi közösségbe.

A volt-Jugoszlávia területén zajló háborús események bűnöseinek felelősségre vonására létrehozott hágai nemzetközi törvényszék, az ICTY nagy pereiben sorozatosan felmentő ítéletek születnek, legalábbis a szem előtt lévő, kiemelt jelentőségű ügyekben. Nem kritizálva a konkrét eljárásokat (kritizálják azokat mások), azt kell látni, hogy olyanokat mentenek fel, akik a háború idején dokumentálhatóan kulcspozíciókban voltak. A felmentő ítéletek nyomán megbékélés helyett csak újabb konfrontációk rémképe jelenik meg. (A képen az ICTY hágai épülete.)

Seselj előtt már korábban felmentették Ante Gotovina horvát tábornokot és Momcilo Perisic-et, a jugoszláv haderők főparancsnokát (Gotovinát első fokon még 24 év börtönre ítélték, Perisic-et 27-re), Ramush Haradinajt, a koszovói albán UCK katonai parancsnokát (az ő esetében rejtélyes módon elfogyogattak a vád tanúi), vagy éppen Naser Oric-ot, a legendás bosnyák parancsnokot (aki főleg csapatai civilek elleni kegyetlenkedései nyomán vált legendává). Ezek a kiváló hazafiak aztán hazatérve saját fővárosukba vidám, zászlólengetős/zászlóégetős tömegrendezvények közepette ünnepelték „győzelmüket." A jogi felelősség alóli felmentés mintha a morális felelősség alól is feloldozta volna őket. És egyben nemzetüket is, amelynek nevében valakik azért mégiscsak háborús bűnöket követtek el.

A csúcs időszakokban egyszerre akár 1200 alkalmazottat is foglalkoztató Hágai Nemzetközi Törvényszék működésének 23 éve alatt kétségkívül megtudtuk száznál is több beosztott katonáról, hogy ők húzták meg a ravaszt, erőszakoskodtak vagy kegyetlenkedtek a háború során. A háború alatt magas rangban szolgáló sok vezetőről, parancsnokról csak azt tudtuk meg, nem őket terheli személyes felelősség. És ezen az sem változtat, hogy Radovan Karadzic speciel kemény letöltendő börtönbüntetést kapott, legalábbis első fokon, és talán Ratko Mladicnak is súlyos ítélet néz ki.

Azzal kapcsolatban még negyed századdal az első lövések eldördülése után sem tiszta a kép, kik álltak civilek tízezreinek meggyilkolása, vagy a százezrekben mérhető etnikai tisztogatások mögött, akiket az őrült tervek kigondolásáért felelősségre lehetne vonni. A Hágai törvényszék kudarca, hogy egyetlen nagy igazság helyett marad a nemzetekre lebontott sok egymást kölcsönösen kizáró kis igazság. Ez pedig nem sok jóval kecsegtet a Balkán jövőjére nézve.