A nyolcvanas évek elején volt egy amolyan tankönyvvita, kisstílű és óvatos, mint maga a kor, de legalább valaki megpróbálta szóvá tenni, hogy ostobaságokat tanítanak a felnövő nemzedéknek.
Nem biztos, hogy minden téren, de az irodalmi oktatásban feltétlenül. Példát is mondtak: amikor azt írja Vörösmarty, hogy „háború van most a nagy világban”, akkor kis csillagot tesznek a sor végére, és lábjegyzetben odaírják, hogy a költő a krími háborúra gondolt (1853–1856). Ne bolonduljunk már meg. Lehet, hogy éppen akkor zajlott a háború, de ez közelebb visz a vershez? Megoldottuk, elemeztük? S azóta? Azóta talán nincs háború a nagyvilágban? Vörösmarty lejátszott, jöhet Illyés Gyula?
Nézem a Pintér Béla rendezte A bajnok című előadás közönség- és sajtóreakcióit, s szervusztok, nyolcvanas évek, de jó, hogy visszatértetek, már nagyon hiányoztatok. Igazság szerint lehet, hogy nem is a közönség kezdte az egészet, az előadás körül az első pletyka jóval a bemutató előtt szállt föl, mint valami gonosz kis molylepke: hallottátok? Kulka visszaadta a szerepet Pintér Bélának, mer...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/14 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!