Ági lányai kis korkülönbséggel születtek, így a nagyobbat nem vették fel a körzeti bölcsődébe azzal az indokkal, hogy az édesanya amúgy is otthon van a kis testvérrel. Ági viszont biztos volt abban, hogy a két és fél éves Dorkának legalább napi négy órában társaságra és kreatív foglalkozásokra lenne szüksége, amit ő egy három hónapos csecsemő mellett igen nehezen tud biztosítani. Ezért kezdett el tájékozódni a családi napközikről (csana). Egy hónap múlva Dorka már a számára leginkább megfelelő csanába járt, ahol beilleszkedését a kis létszámú csoport, képességeinek fejlesztését pedig képzett szakemberek segítették.

A családi napközikről azonban hamarosan már csak múlt időben beszélhetünk. Pedig Magyarország a bölcsődei férőhelyek tekintetében az európai uniós országok sereghajtói közé tartozik, a KSH adatai szerint a 0–3 éves korosztály csupán 10-15 százalékát tudják befogadni.

Részben ez az igény hívta életre még az 1990-es évek közepén a csanákat, amelyek némiképp enyhítettek a gondokon, igaz, csak bizonyos településtípusoknál és leginkább a fizetőképes családok számára. A parlament azonban a múlt év végén elfogadta a gyermekvédelmi törvény módosítását, amely – az eddigi formában – búcsút int a családi napköziknek. A jogszabály szerint 2018 végéig immár a 10 ezer lakosnál kevesebbet számláló településeknek is fenn kell tartaniuk legalább egy olyan intézményt, amelyben napközben a háromévesnél kisebb gyermekekre felügyelnek. A szaktárca tervei szerint, ha legalább öt gyermek elhelyezésére van igény, vagy több mint 40 kétévesnél fiatalabb lakosa van a falunak, illetve a kisvárosnak, az ellátást biztosítani kell. Ha valaki a fenti-eket olvasva úgy gondolja, hogy mostantól bölcsődeépítési láz lesz úrrá az országon, azt sajnos ki kell ábrándítani: nem új bölcsődék létrehozásával kívánják a férőhelyek számát növelni, hiszen ez igen komoly többletforrást igényelne, hanem a családi napköziket akarják „bölcsődésíteni”. A hivatalos indoklás szerint nincs szükség a három évnél idősebb gyerekek ellátására, hiszen ők már 2015 szeptemberétől kötelezően óvodába járnak.

A csanák 2017. január 1-jétől különböző formákban – mini-, munkahelyi, családi bölcsőde, illetve napközbeni gyermekfelügyelet vagy alternatív napközbeni ellátás címen – nyújthatnak szolgáltatást. Az intézményfenntartóknak pedig 2016. augusztus 31-ig kell arról nyilatkozni, hogy mely működési formát választják. Ezt némileg nehezíti, hogy a fenntartók egyelőre nem kaptak tájékoztatást arról, hogy részesülnek-e a továbbiakban is normatív támogatásban, és ha igen, mekkora mértékben. Milyen lehetőségei vannak azoknak a családi napköziknek, amelyek – részben – pályázati forrásból gazdálkodnak, s többéves fenntartási kötelezettségük van?

A Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet a Figyelőt arról tájékoztatta, hogy azok a csanák, amelyek jelenleg állami dotációban részesülnek és átalakulnak családi bölcsődévé, 2017-ben is megkapják ezt. Igaz, a jövő évi költségvetés tervezése még folyamatban van, a központi támogatás mértékét abban pontosítják. Azok a családi napközik azonban, amelyek napközbeni gyermekfelügyeletté alakulnak át (ide 3 év feletti, sőt délutánonként akár iskoláskorú gyerekek is járhattak) és nem EU-s forrás igénybevételével jöttek létre, 2017. január 1-jétől már nem kaphatnak költségvetési dotációt, nekik a piacról kell megélniük.

További részletek a Figyelő 2016/14- számában.