Szabadok lettünk hát végre! Az EU-nak visszafizetett utolsó törlesztő részlettel immár végleg kiszabadultunk az imperialista, kolonialista, népnyúzó karvalytőke halálos öleléséből! Szeretett vezérünk ki is jelentette: minden magyar család megérdemel egy jó üveg vörösbort!

Reméljük Orbán Viktor nem a nyilatkozata előtt itta meg a maga üveg borát, bár az sok mindent megmagyarázna.

A miniszterelnökséget vezető miniszter szerint nyolc éve először virradt olyan nap Magyarországra, amikor nem tartozik az IMF-nek, ezzel "visszanyertük szuverenitásunkat". Lázár Jánosnak mentségére legyen mondva, legalább elismerte, hogy az IMF és az EU 2008-ban megmentette Magyarországot. Az azonban reménytelenül béna és demagóg módszer volt, hogy az Unió felé esedékes utolsó törlesztést IMF pénznek állította be a kormányzati kommunikáció. Az utolsó IMF részletet, 2,1 milliárd eurót még 2013-ban fizettük vissza.

Az énekkarba az amúgy mértéktartó és visszafogott Varga Mihály is beállt, szerinte az IMF vezérigazgatójának gratulálnia kéne Magyarországnak a hitelprogram lezárásához. Ha senki más a kormányban, de a nemzetgazdasági miniszter egészen biztosan tisztában volt azzal, hogy kinek is fizettük ki ezt a mostani részletet. Ha ő sem, akkor tényleg nagy baj van, de azért valószínűbb, hogy tudta.

Ez esetben viszont semmi értelme nem volt annak, hogy erodálja szakmai hitelességét, és beálljon a demagógok kórusába. Persze más a helyzet, ha egy kalap alá vesszük az EU-ól és az IMF-től felvett hiteleket. Így viszont elég hülyén néz ki, hogy azzal az EU-val folytatnánk gazdasági szabadságharcot, amelyiktől évi több milliárd euró támogatást kapunk, ráadásul a magyar gazdasági csoda az elmúlt években nagyrészt az ebből finanszírozott állami beruházásoknak volt köszönhető.Szóval Brüsszel azt utolsó, akitől függetlenednünk kellene, akár politikai, akár gazdasági értelemben.

A szakítás az IMF-fel tipikus példája volt az orbáni hatalomgyakorlásnak. A rövid távú politikai haszonszerzés érdekében feláldozta a hosszabb távú gazdasági előnyöket. A nép felé sikeresen lehetett kommunikálni, hogy minden bajról az „elmúltnyolcév" és a Valutaalap tehet. Aztán jött a 2011 közepi kamu-visszahívás, amikor is a kabinet színleg tárgyalásokat kezdett az IMF-fel, majd végül nem állapodott meg velük. Jól átvertük őket! Azóta is rajtunk röhögnek.

A gazdasági szabadságharcot viszont szépen megkajálta a magyarok többsége. Végül is teljesen jogos: álljunk a saját lábunkra, ne függjünk a labanctól, ne függjünk mi senkitől! A demagógia azonban mint mindig, most is rossz tanácsadó. Nem azzal kéne érvelni, hogy Magyarországot megmentette a kormány a görög úttól. Inkább azzal kéne foglalkozni a kommunikációs boszorkánykonyhákban (is), hogy a magyar egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson 2010-ben az EU átlag 65 százaléka volt, 2014-ben meg 68 százaléka, míg a sikeres IMF programot végrehajtó Románia ez alatt az idő alatt 50-ről 55 százalékra javult. Szlovákia meg 73-ról 77-re. De ez tulajdonképpen mind csak félrevezető, üres szócséplés.

A szabadság nem helyettesíthető jóléti mutatókkal!


További részletek a Figyelő 2016/15. számában.