A német és a nemzetközi sajtó rendszeresen szélsőjobboldali pártnak nevezi az AfD-t. Ön hova sorolná a pártot?
- Nem vagyunk szélsőjobboldali párt, ezzel csak a politikai ellenfeleink vádolnak minket. Az AfD egy populista protest párt. Azok szavaznak ránk, akik nem értenek egyet a politika jelenlegi irányvonalával, főként a menekültpolitikával, az euróval vagy épp az európai szuperállam építésével. De vannak belpolitikai ügyek is, amelyekben az emberek úgy érzik, nem kérdezik meg a véleményüket, és a fejük felett döntenének.

Szállóige volt sokáig Németországban Franz Josef Strauss egykori bajor miniszterelnök mondása, miszerint a CSU-tól jobbra nem lehet párt Németroszágban. Az AfD viszont határozottan jobbra áll a kormánypárttól. Eljárt az idő a tabuk felett?
- Nem vagyok biztos benne, hogy egy valódi CDU-tól jobbra állunk-e. Angela Merkel politikája nagyon sok helyet hagyott a jobboldalon. Az energiapolitikában, a menekültpolitikában, az Oroszországhoz való viszonyunkban olyan változások történtek, amelyek a CDU-t egy második szociáldemokrata párttá tették. Az így kialakult rést foglalta most el az AfD.

Van azért egy európai jobbra tolódási trend is. A Svéd Demokraták, a dán Néppárt vagy épp a francia Nemzeti Front megerősödése is a hagyományos pártokkal szembeni elégedetlenséget és az egyszerű válaszokra való fogadókészséget jelzi. Ennek része az AfD?
- Minden ország helyzete más. De az biztos, hogy növekszik az ellenállás az alternatíva nélkülinek mondott, felülről lefelé történő politizálással szemben. Németország némi késéssel csatlakozik ehhez a trendhez, hiszen nálunk történelmi okokból sokáig ódzkodtak a választók attól, hogy a hagyományos pártokon kívüli erőket támogassanak. Most viszont megelégelték a politikai korrektséget, és azt szeretnék, ha az ő érdekeit is képviselné valaki.

Szemlátomást nem bánja, sőt, büszkén vállalja, hogy az AfD egy populista párt, pedig ez sokak szemében inkább szitokszó.
- Nálam nem. Az én szememben ez azt jelenti, hogy a nép akaratát képviseljük, azt próbáljuk érvényesíteni. Luther is egy populista volt, de Karl Marx is. Luthernek van egy mondása: "a népnek a pofájára kell nézni", és így kell politikát csinálni. Vagyis tudni kell, hogy mit akarnak a választók. Szerintem ez a demokrácia alapja.


További részletek a Figyelő 2016/15. számában.