Céljuk többek között a munkahelyteremtés, a tőkebeáramlás, az interkulturális sokszínűség biztosította különleges szolgáltatások megjelenése. De mindennél fontosabb az a szempont, hogy komoly verseny alakuljon ki a hazai vállalkozások számára. Ez a szemlélet ösztönözte a magyar profilú szoftverfejlesztő vállalkozásunkat abban, hogy Londonban alapítsunk céget. Így hozzáférhetővé vált számunkra a világpiac brit kultúra által uralt igen jelentős része.

NAGY TORTÁBÓL KISEBB SZELET

Egy új cég megjelenése ott a legtöbb szolgáltató számára nem fenyegetést, hanem inkább lehetőséget jelent. Nem ellehetetleníteni szeretnék a vállalkozást, hanem a verseny biztosította piacnövelés esélyét látják benne. Annál jobb a piac, minél nagyobb a verseny. Sok versenyző sok szemponttal gazdagítja a nagy képet, amely mind a potenciális piacot fejleszti. Például újfajta szakértelem jelenik meg, arra ösztönözve a vevőket, hogy nagyobb bizalommal forduljanak az adott szegmens felé. A versenytársak ezáltal egymás malmára is hajthatják a vizet, hiszen jobb egy nagy tortából arányait tekintve kisebb szelet, mint egy kicsi tortából egy nagyobb. Magyarországon sokszor tapasztalunk a fentiektől jelentősen eltérő látásmódot, amelyet jól tükröz például a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerséggel (TTIP) kapcsolatos aggodalom. Az Egyesült Államok és az EU közt formálódó gigantikus egyezmény elsősorban azért ijesztő a hazai gazdasági szereplők többségének, mert nem ritka, hogy a nagy és komoly pénzügyi potenciállal rendelkező vállalatok letarolnak egy kicsi piacot. Egy kisebb hazai vállalat nehezen tud versenyezni egy óriáscég szinte korlátlan lehetőségeivel. De az elmúlt 25 évben a piaci mozgások kilengéseinek amplitúdója jelentősen csökkent, s a legjobb és leginnovatívabb hazai vállalkozások megerősödtek annyira, hogy a saját területükön megkerülhetetlenné, sőt kifejezetten vonzóvá váltak. Ám ezzel párhuzamosan negatív folyamatok is megjelentek. Az EU-s pénzek beáramlása és az „ingyenpénz” hozzáférhetősége lehetőséget biztosított ugyan fejlesztésekre, de a vállalatok nagy része egyszerűen felélte ezt az összeget: közvetlen túlélésre, a napi számlák azonnali kifizetésére, esetleg még ennél is alacsonyabb hatékonyságú célokra használta fel. A kevésbé stabil helyzetű cégek vezetői elkényelmesedtek, és ahelyett, hogy innovációval igyekeztek volna jobb pozíciókat elérni, állami és uniós mannára vártak.

Sajnos számos állami intézkedésnek van a belföldi versenyt korlátozó hatása. Ilyen például a kereskedelmi és a bankszektor különadója, vagy a média meglehetősen nehezen követhető adóztatása. Ez utóbbi piacon ráadásul a hirdetések utáni adófizetési kötelezettség egy része a hirdetőkre hárul, akik sok esetben nem pontosan tudják, hogy mikor milyen kötelezettségeik keletkeznek. Ez jó néhány vállalkozást a reklámozás visszafogására és így a verseny még további szűkítésére ösztönzött. Az említett intézkedések hazai vállalkozások helyzetbe hozását célozták, viszont a külföldi cégeket kifejezetten hátrányosan érintették. Bátran kimondhatjuk, hogy ez a törekvés nagyon káros, mivel számos piaci szegmenst kifejezetten belterjessé tett és elkényelmesített.

VÉGY EGY MAGYAR PROGRAMOZÓT

Magyarország nem bővelkedik ásványkincsekben, nincsenek a világpiacon vezető szerepben lévő nagyvállalataink. A magyar gazdaság motorjai a kreatív, innovatív és újító elmék, műszaki szakemberek. Ebben a piaci szegmensben (informatika, szoftverfejlesztés) mozog a P92 RDI is. Ezt a szektort sem kímélték az ingyenpénz és az állami gondoskodás okozta áldatlan hatások. Így a teljesítmény és az elvárások messze nincsenek arányban a piacon lévő pénz teremtette lehetőségekkel. Mind minőségben, módszerekben, hatékonyságban, mind pedig teljesítményben elmaradunk a környező országoktól. Hol vannak már azok az idők, amikor az amerikai közbeszédben a sikeres informatikai vállalkozás „howto” leírásai így kezdődtek: „Végy egy magyar programozót!” Természetesen vannak olyan cégek, amelyek komoly nevet szereztek maguknak (Prezi, Ustream, LogMeIn), de a magyar informatika fénye mára megkopott. Sajnos nem kis szerepe van ebben a valódi építő verseny hiányának. Szakembereink nagyon nagy része külföldön vállalt munkát, ahol nagy kihívások, remek műszaki potenciál és kimagasló fejlődési lehetőségek állnak rendelkezésre a kedvező fizetéseken túl, köszönhetően a valódi versenynek, illetve a verseny nyújtotta piacépítési lehetőségeknek. Ennek következtében a hazai IT-piacon tíz-, de egyes becslések szerint húszezres munkaerőhiány lépett fel. A képzés nem tudja követni a kivándorlási lázat, az itt maradó szakembergárda hosszabb távon erősen felhígult, miközben a költségszint a hatalmas keresleti piac miatt drasztikusan megugrott. Ebből is jól látszik, hogy a legjobb szakemberek elsősorban nem pénzügyi, hanem szakmai és interkulturális okok miatt hagyják el az országot, egy erősebb verseny és szabadabb piac reményében.

NEM CSODASZER

Mindezeket figyelembe véve egyértelmű, milyen előnyöket várhatunk a TTIP-től. Egyrészt, hogy Magyarországon minél nagyobb számban jelenjenek meg azok az informatikai cégek, amelyek nagyfokú hatékonysággal és magas színvonalon szolgáltatnak, ezáltal növelik a versenyt és a vele járó innovációs kényszert. További elvárás lenne, hogy visszaszoruljon az állami gyámkodási hajlam, a vállalkozások pedig rákényszerüljenek, hogy valódi versenyben mérjék össze erejüket. Ennek következtében megjelenjenek a tengerentúlon, ahol a világ egyik legszabadabb, de bizonyosan az egyik legfejlettebb piacán tudnának érvényesülni. Így szakembereinknek sem kellene kényszert érezniük, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, mert teljesítményüket valós szempontok alapján mérlegelnék.

A brit piacon tapasztalható könnyítéseket sem a jóindulat szüli; ott megértették, hogy az információs társadalomban az államnak és a hivataloknak akkor van esélyük a versenyt, ezáltal a gazdaságot élénkíteni, ha tisztán, érthetően és világosan kommunikálnak. A XXI. században az emberek nem akarnak hosszú, nehezen érthető jogszabályi szövegeket silabizálni, helyette tűpontos üzenetekre van szükség a célközönség számára a legjobban kezelhető felületeken. A brit állam és hatóságok szinte tökélyre fejlesztették ezt, ami nagyban hozzájárul gazdaságuk sikeréhez. Mely szereplőknek érdemes valóban tartani a TTIP-től? Például azoknak a vállalkozásoknak, amelyek arra építik fel üzleti modelljüket, hogy a konkurencia valamilyen csoda folytán megszűnik, s kényelmesen lehet a piacon sasszézni, az ügyfelek panaszaival csak ímmel-ámmal foglalkozni. Akik valódi piacban, színvonalas teljesítményben, szolgáltatásban és innovatív megoldásokban érdekeltek, azoknak ez az egyezmény kizárólag előnyt jelent. A TTIP nyilván nem jelent csodaszert strukturális problémákra, hiszen a fejlesztések kiadásokat és szakértelmet igényelnek. De mindenképpen megtérül a befektetett energia, hiszen a tengerentúli piacra lépés megkönnyítésével az a bizonyos torta is sokkal nagyobbá válik. 

Szabó László
A P92 RDI alapító-társtulajdonosa