Így vesztette el közpénz-jellegét...

Brückner Gergely
2016-04-28 12:00
MNB ALAPÍTVÁNYOK. Közzétették az MNB által gründolt Pallas Athéné alapítványok a támogatási szerződéseiket. Az igazság még a sokat látott hazai közvélemény számára is sokkoló. Az alapítványok hivatalosan is közpénznek nyilvánított forrásai egy meghatározott, szűk körhöz vándoroltak. Az egyik fő haszonélvező például Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás lett.
Április 22-én délután 5 óra körül sok online szerkesztőségben várták izgatottan a nagy pillanatot. Eddigre ugyanis már széles körben elterjedt, hogy az MNB alapítványai ekkor teszik közzé az 5 millió forintnál nagyobb értékű támogatási szerződéseiket. A nyilvánossá tétel azután még a legkeményebb várakozásokhoz képest is döbbenetet keltett. Nehéz lenne szépíteni azt, ami történt, hiszen menthetetlen pénzmozgásokra derült fény. Lássuk a tényeket!

A Matolcsy György elnökölte Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné néven különböző alapítványokat hozott létre. Ezekbe jó sok pénzt befizetett az MNB nyereségéből. Az alapítványok vezető testületeibe jól fizetett tisztviselőket nevezett ki, közöttük rokonokat (például Szemerey Gabriellát, Matolcsy unokatestvérének feleségét), régi bizalmasokat (Nagy Róza volt MNB-főigazgatót) és jelenlegi MNB-s vezetőket (például Polt-Palásthy Mariannát, a legfőbb ügyész feleségét). Ez a kör azután olyan döntéseket hozott, illetve hagyott jóvá, amellyel az alapítványok elkezdték önteni a pénzt különböző családi és politikai bizalmasoknak. Például családi, vagy tulajdonosi kötődésű bankoknak (NHB, MKB), a Fidesz-érában barátinak számító építőipari cégeknek (az egyre szorosabb Mészáros Lőrinc - Duna Aszfalt barátság erőterébe sorolható Magyar Építőnek, illetve a Garancsi István többségi tulajdonában álló Market Építőnek). Rengeteg pénz jutott a főideológusok és az MNB-s ex-munkatársak publikációira, de magánszemélyek sora kapott támogatást afrikai tanulmányutakra, érthetetlen értelmű tanulmányok készítésére. Reméljük, hogy hamarosan az is kiderül, hogy ezen utaknak ki volt a haszonélvezője, annyit már bizonyítékok hiányában, de a vonatkozó anekdotákat ismerve elárulhatunk, hogy ez is egy pikáns szál lesz.

A teljes cikk a Figyelő 2016/17. számában.