Mind a mai napig nagyítóval kell keresnünk a gyeden lévő apákat (lásd táblázatot), miközben a lehetőség számukra is adott. A társadalmi környezet vagy az egzisztenciális mélyrepüléstől való félelem éppen úgy taszító tényező lehet, mint például az apa önbizalomhiánya. Kérdés, hogy maga a társadalom mit enged meg, de az emancipáció a férfiak feladata is – fogalmazott a Figyelőnek Szél Dávid pszichológus (interjúnk a Figyelő Online-on). Az Apapara című könyv szerzője egy példát is említ: ritkán fordul meg egy apa fejében, hogy ő maradjon otthon a beteg gyerekével, mivel annyira természetes, hogy ez nem az ő dolga. Pedig az övé is, hallottuk egykor és jelenleg is gyeden lévő férfiaktól, akik egyértelműen életük egyik legnagyobb kalandjaként és kihívásaként tekintenek erre a kivételes időszakra.



Lapunk tucatnyi 25–50 éves apát, illetve még gyermektelen férfit kérdezett meg a gyedhajlandóságukról, s noha tisztában voltak a lehetőségekkel, a közvélekedéshez igazodva mégis „a gyereknek az anyja mellett a helye” vélemény kerekedett felül. Persze érzelmi elutasításról szó sincs, többször is hallottuk: a pici érdekei a legfontosabbak. Ma már kevésbé ciki a pelenkázás, és a gyermekhez fűződő érzelmi szálak szintén rendkívül erősek az apukák életében is. Nem meglepetés viszont, hogy a tradicionális modell mellett szólnak a piszkos anyagiak is, hiszen a gyed összege csupán a jövedelem hetven százaléka. „A feleségem 130 ezer nettójával nem sokra mennénk, így két perc alatt pontot tettünk az álmodozás végére” – hallottuk az egyik kispapától. Tényleg nem nagyon lehet morfondírozni: hazánkban közel húszszázalékos a bérkülönbség a hölgyek kárára, így e tény eleve rögzíti a szülők szerepeit.

KÖTELEZŐ KÖRÖK
„Még a kislányunk születése előtt eldöntöttük, hogy én maradok itthon, számomra ez teljesen természetes” – mondta lapunknak László, akivel korán reggel ültünk le egy kávé mellé beszélgetni, természetesen a közel kilenc hónapos babával együtt. Egyáltalán nem zavarta a szokatlan szituáció, kifejezetten élvezte a szerepet, amelyet nagy, de nem megoldhatatlan kihívásként él meg. Persze mindent alaposan át kellett gondolni, az érzelmi aspektus mellett kényszertényezők is megjelentek. Az egyik fővárosi cégnél irodavezető-helyettesként dolgozó férfi karrierje szempontjából válaszúthoz érkezett. Ennél is lényegesebb volt, hogy ügyvédként sokat dolgozó feleségével közösen találjanak ki egy mindenki számára elfogadható megoldást úgy, hogy anyagilag se kerüljenek padlóra. Egyértelmű volt, hogy ő marad otthon, ám mindent megtesz annak érdekében, hogy a pici és a felesége a lehető legtöbbet lehessenek együtt, „hiszen mégiscsak ő az édesanyja”. „A hétvégét együtt töltjük, egyébként pedig mindig elé megyünk a munkaidő végén, hogy minél hamarabb találkozhassanak” – árulja el a babával rutinosan bánó apa. A kulturális menedzserként dolgozó Péter pedig egyenesen kötelezővé tenné a gyedet a férfiak számára. Mindez nem ördögtől való, a skandináv országokban az apák bevonása a gyermekek gondozásába szinte magától értetődő. Szerinte ennek számos pozitív hozadéka van azon túl is, hogy a gyermekkel való érzelmi kötelék erősebbé válhat. Ez az időszak egyedi tapasztalathoz juttatja a férfiakat, hiszen akinek van lehetősége így trenírozni a toleranciaszintjét, annak később könnyebben megy a csapatmunka és javulnak a szociális készségei. „Számomra ez nagy tapasztalat volt” – mondta lapunknak Péter.

A MACSÓ NEM JÓ
Az immár kétgyerekes apaként veteránnak számító, ma már hatéves fia mellett annak idején fél évet otthon töltő szakember arra törekszik, hogy apai és férfi mivoltát is megőrizze, s elkerülje a magyar társadalmat még mindig jellemző macsóságot, amely szerint egy férfi nem mutathatja ki az érzelmeit, és távolságot tart a gyerekeitől. Ritkaságszámba megy, hogy még a benne zajló érzelmi változásokról is hajlandó mesélni. Nagyságrendekkel nőtt például az empátiája minden gyermekét gondozó anya iránt, hiszen maga is megtapasztalta, hogy milyen felállítani egy napirendet, megoldani a logisztikát, vagy csupán az események követése helyett mennyivel nehezebb egy napot megtervezni és irányítani. A kisfiával közösen eltöltött időszakot tanulságosnak és jellemerősítőnek nevezte, hiszen egymást is meg kellett ismerniük, az ideálisnak gondolt napirend összeomlása vagy egy hiszti ostrom alá vette az ő férfiasságát is. S miközben a felesége részéről tapasztalt bizalom erősítette a kapcsolatukat, a gyed időszaka az apaképére is jelentősen hatott. Fiával olyan különleges kapcsolata alakult ki, ami csak az övék, amibe senki sem tud beavatkozni.

AZ APA IS EMBERBŐL VAN
Péter bátran beszél arról is, hogy a szülővé válás útján voltak nehéz érzelmi időszakai. „Míg korábban csak a feleségem időbeosztását, valamint az enyémet kellett összehangolnunk, a fiunk születése gyökeresen befolyásolta az addigi napirendemet, s ez gondot okozott. Mindent újra kellett gondolni, olykor konfliktusokon keresztül kellett irányítani az életünket” – avat be a küzdelmes mindennapokba. „A sikerhez kell egyfajta jó értelemben vett magabiztosság, ami egyre inkább kiveszni látszik a férfitársadalomból: alkalmas vagyok-e egy gyerek ellátására egyedül, képes vagyok-e pszichológiailag együtt létezni vele?” – sorolja a szempontokat a menedzser. Nem fél markáns véleményt megfogalmazni az este hazajáró apákkal kapcsolatban sem: szerinte ebben az esetben csak szalonkapcsolat alakulhat ki, hiszen nem élnek meg olyan mennyiségű közös élményt, nincsenek krízishelyzetek, „amikor ott vagy egyedül és meg kell oldanod a szitut”. De az otthon maradás luxusa nem adatik meg mindenkinek, Péter esetében is közrejátszottak a szerencsés egybeesések. Lászlóhoz hasonlóan karrierje szempontjából őt is elérte egy kisebb munkahelyi krízis, miközben a feleségét mielőbb várták vissza a munkahelyére. Gyorsan döntöttek annak ellenére is, hogy ezzel a felállással a korábbi családi bevételük mindössze hatvan-hetven százalékát érik el.

JÓ APÁK VS. IGAZI FÉRFIAK
Ahogy már utaltunk rá, a férfiakat az erősen rögzült társadalmi elvárások is béklyóba kötik. „A kisgyermekes apáknak több, egyszerre érvényes elvárásnak is meg kell felelniük” – erősítette meg a Figyelőnek Kapitány Balázs, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese. A magyarok több mint kilencven százaléka szerint egy férfinak el kell tudnia tartani a családját, s a legfontosabb feladata az anyagiak biztosítása. Közben erős elvárás a nevelésben vagy éppen a gyermek ellátásában való részvétel is. Ám itt is van egy csavar: a közvélekedés szerint az „ugyanannyira” nem jelenti azt, hogy „ugyanúgy”, mivel „a gyerek pelenkázása, etetése, összességében a háztartásbeli munka nem férfias dolog”. Ez az összetett elvárásrendszer pedig gyakorlatilag predesztinálja az apákat arra, hogy ha lehetőségük van rá, ne menjenek gyedre vagy gyesre, mert e nélkül is lehet az ember „jó apa”. Ha viszont mégis a gyedet választják, megsértik a „családfenntartó férfiszerepre” vonatkozó elvárást – mutatja meg a helyzet bonyolultságát Kapitány Balázs. Tehát ekkor bár „jó apa” lesz, de nem „igazi férfi”.

HOL VAN AZ APA HELYE?
Noha készült rá, Lászlónak még nem volt dolga komolyabb negatív visszajelzéssel. Valódi diszkriminációval sem találkozott, de férfiaktól azért megkapta, hogy az apák otthon maradása nem feltétlenül tökös dolog. Otthon lévő anyukákból inkább csodálkozást vált ki, míg összességében pozitív légkör veszi körül. „Szerencsés vagyok, a család és a barátok büszkék voltak arra, hogy bevállalom a gyedet” – teszi hozzá. Miközben mindkét, általunk megszólaltatott apa inkább támogató miliőről számolt be, a helyzet korántsem rózsás. Nehéz úgy magabiztosságra szert tenni, ha például az internet tele van olyan feminista tartalmakkal, ahol a férfiakat és az apákat többnyire negatív színben tüntetik fel. De szinte mindennapos tapasztalat az is, hogy a szociális vagy egészségügyi ellátórendszer szereplői, vagy épp a pedagógusok másodhegedűsként kezelik az apákat. „Ott állunk, de nem vesznek rólunk tudomást, ránk sem néznek” – hallottunk egy markáns kijelentést.

Munkahelyi vaskalap helyett

■ Az apák gyedhajlandóságát a saját vagy a társadalmi attitűd mellett sok esetben befolyásolja a férfi munkahelye, a menedzsment hozzáállása is. A felső vezetők gondolkodása, viselkedése, értékrendje formálja a vállalati kultúrát. Az apagyed megítélésében a nemek között nincs nagy eltérés – tudta meg a Figyelő Pálfay Erzsébettől. A vállalatok családbarát auditjával foglalkozó ProLabora Kft. HR-szakértője inkább a generációk között lát különbséget. Az idősebb korosztályhoz tartozó főnök kötődése a tradicionálisabb családszerepekhez megnehezítheti a vállalat erre való nyitottságát, miközben a fiatalabb vezetők már csak saját aktuális élethelyzetük, tapasztalataik miatt is sokkal elfogadóbbak, empatikusabbak lehetnek e téma iránt. Az ő köreikben kezd „trendivé” válni az apaság és annak tevékeny, intenzív megélése. A menedzserek helyzete a legnehezebb: a vezetői széket nehéz megszerezni, de visszaszerezni még inkább, emellett egy főnöknek személyesen is jelen kell lennie. A céges auditok során elenyésző számban találkoztak gyeden lévő, inaktív státusban lévő apákkal. Pálfay Erzsébet szerint erre jelenleg még nincs is tömeges igény, ám az innovatív munkaadók csak nyerhetnek azzal, ha úgy alakítják ki a pozíciókat, a munkafolyamatokat, s nem utolsósorban a vállalati légkört, hogy a gyedet tervező apák akadálytalanul egyengessék karrierpályájukat ebben az érzékeny életszakaszban is. A kisebb cégeknél egyszerűbbnek tűnik megoldani az apák gyedes életét, a „családiasság”, a csapatkohézió, az erős szociális kapcsolatok sok mindent elbírnak.●

A cikk megjelent a Figyelő 2016/18. számában.