Amikor június 2-án párizsi sétámat a híres középkori katedrális felé vettem, még nem gondoltam volna, hogy horzsolásokkal és vérző orral hagyom el a székesegyházat. A bejáratnál ugyan a biztonsági ellenőrzés emlékeztetett rá, hogy a francia fővárosban bárhol történhet tragédia, de az őrök hányavetisége elaltatta a félelmeimet. Sehol egy fémdetektor, csak egy pufók öltönyös nézett bele a táskámba, de arra már nem pazarolt energiát, hogy megnézze, nem rejtettem-e valamit az összecsukott esernyőm alá.

Odabent már a kincstárat is megnéztem, amikor üvöltözés rázta meg a termet. A kétségbeesés pillanatok alatt kiült az arcokra. Tekintetével mindenki a hang forrását kutatta. A kiabáló valamilyen egzotikus nyelven beszélhetett. Talán arabul? Ez a kérdés épphogy megfordult a fejemben, amikor kitört a pánik. Sikoltozva, egymást fellökve lódult meg a tömeg a szűk kijáratok felé. Az ijedség pillanatok alatt...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/23 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!