Gyógyító beszéd: a darálóban nincs idő foglalkozni a beteggel?

Lippai Roland
2016-06-17 11:00
Nemcsak az egészségügy általános állapota, hanem az orvosok és betegek közti kommunikáció is hagy bőven kívánnivalót maga után Magyarországon. Az orvosok beleragadtak a paternalista szerepbe, míg a páciensek szolgáltatást várnak. Mindenki a másikra mutogat.

Magyarországon sajnos „népbetegség" a türelmetlenség és az udvariatlanság, ám egy olyan érzékeny területen, mint az egészségügy, ez teljességgel elfogadhatatlan - így summázható a Figyelő által megkérdezettek véleménye az orvosok és szakdolgozók viselkedéséről. Szinte mindenkinek van saját rémtörténete, „tematikus" blogok adnak hírt a rendszer vélt vagy valós hibáiról. „Úgy éreztem magam az ügyeletre érkezvén, mintha megzavartam volna az orvos nyugalmát. Ingerülten azt kérdezte, hogy miért vagyok itt szombaton, jöjjek vissza hétfőn" - mesélte lapunknak egy ötvenes hölgy. A szomszéd szobából pedig épp azt ordította valaki, hogy maga innen nem megy haza, mert ennek műtét lesz a vége. „Éjféltől hajnal négyig várakoztunk mindenféle tájékoztatás nélkül, majd egy asszisztens »ki mondott maguknak ilyen marhaságot?« kérdéssel elzavart minket" - mondta egy neve elhallgatását kérő fiatalember, aki erős hasi fájdalommal vitte be a barátnőjét az ügyeletre. Azt sem titkolta el, hogy az orvossal való beszélgetése ordítozásba torkollt. Hallottunk olyan sztorit is, hogy amikor egy fiatal házaspár beteg kisbabájával érkezett, az ügyeletes perceket töltött azzal, hogy megállapítsa, „túl vannak-e a háromnapos láz időszakán", miközben az aggódó apát végig levegőnek nézte.

Ismert persze az érem másik oldala is: a tudálékos, illetve agresszív, a tettlegességtől sem visszariadó páciens, aki elutasítja az együttműködést, és jelentős stresszforrásként jelenik meg az ágazat dolgozóinak életében. Ám miközben az egészségügyi ellátórendszer állapota állandó téma a politikában s a médiában, az orvos-beteg kapcsolat jóval kevesebb figyelmet kap. Pedig e találkozók hangulata, illetve minősége meghatározó lehet a gyógyulás felé vezető úton.

A felmérések általában értékvesztett, rivalizáló, ellenségeskedő és bizalomhiányos képet festenek a magyar társadalomról, így nem meglepő az egészségügyi dolgozók s a páciensek közötti kommunikációs feszültség. Pedig - ezt már Barabás Katalin, a Szegedi Tudományegyetem docense állítja a Figyelőnek - az orvos-beteg viszony egy gyönyörű kapcsolat is lehetne, amely hitet adhat a páciensnek a gyógyuláshoz. Optimális esetben ez nem pusztán párbeszéd, hanem egyfajta együttműködés, közös elhatározás, amelynek fontos része a kölcsönös tisztelet és a bizalom. Ha ez sérül, az kihathat a gyógyulási esélyekre. Még a műhibaperek számát is befolyásolhatja, mert az ilyen ügyek bő kétharmadának kiváltó oka épp az elégtelen kommunikáció. Ez nem magyar sajátosság - tudtuk meg Pilling János pszichiátertől. Az Orvosi kommunikáció című tankönyv szerkesztője szerint gyakran alakulnak ki kommunikációs zavarok a betegátadás során, de a gyógyító team tagjai közötti elégtelen párbeszéd szintén félreértések forrása lehet. A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy az orvosi hibákból leggyakrabban akkor lesz feljelentés, ha a doktor kommunikációja nem megfelelő, például eltitkolja a hibával kapcsolatos információkat, és még csak a sajnálkozását sem fejezi ki a történtek miatt.

DARÁLÓ
„Egy rendszerszinten bedőlt egészségügyben kell életeket mentenünk, ami mindenkit bedarál és frusztrál" - állítja lapunknak egy jelentős külföldi tapasztalatokkal rendelkező, évtizedek óta gyógyító orvos. Szerinte a végletekig hajtott szakdolgozók és doktorok nem elsősorban az anyagiak, hanem a munkakörülmények, illetve a miliő miatt vándorolnak külföldre. „Ebben a darálóban nincs idő érdemi kommunikációra, tőmondatokkal navigáljuk a betegeket" - ismeri el az orvos.

A teljes cikk a Figyelő 2016/24. számában olvasható.