 |
A névvita Görögországgal
Macedónia a jugoszláv szétesést követően jött lére a kilencvenes években. A függetlenedés azonban nem ment zökkenőmentesen. Egyfelől Macedónia az atomjaira esett föderáció eleve legszegényebb tagköztársasága volt, így komoly gazdasági nehézségekkel kezdte meg az önálló állami létet. Ehhez párosult az a hihetetlen és abszurd helyzet, hogy Görögország nem volt hajlandó elismerni északi szomszédjának alkotmányos nevét. Ezért a macedónok arra kényszerültek, hogy nemzetközi szinten a Macedónia Egykori Jugoszláv Köztársaság nevet használják (ennek ismert rövidítése a FYROM).
A macedónellenes görög ámokfutás csúcspontja aztán az lett, amikor 2008-ban megvétózták Macedónia meghívását és felvételét a NATO-ba. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a térség biztonságának szempontjából ez a lépés mit jelentett. Tetézve mindezeket, Szkopjénak Szerbiával és Bulgáriával sincsen túl jó viszonya (bizonyos bolgár körök szerint a macedónok a bolgár nemzettest részét képzik, tehát nem önálló nép). A macedónok azonban nem adták fel. Azért, hogy létüket igazolni tudják, monumentális történelemépítésbe kezdtek. A monumentális kifejezést itt tényleg szó szerint kell érteni. Az országban olyan szintű látványberuházások történtek, amelyek a makedón-macedón történelmi kontinuitást igyekeznek igazolni. Ennek ékes jelképe a Szkopje központjában felhúzott gigantikus méretű Nagy Sándor szobor.
Elszalasztott lehetőség?
Macedónia egyébként a nehézségek ellenére a gyors fejlődés eredményeit mutatta. Ennek egyik legfontosabb jele, hogy az ország (Horvátországgal majdnem egy időben) megkapta az európai uniós tagjelölti státuszt, miközben a gazdaság gyors bővülést mutatott. A 2014-es választásokat követően azonban az ország egyre bonyolultabb belpolitikai válságba sodródott. A voksolást követően ugyanis Zoran Zaev ellenzéki vezető és Nikola Gruevski győztes kormányfő között bontakozott ki verbális háború. A tehetséges üzletemberből miniszterelnökké avanzsáló Gruevski több előrehozott választást is megnyert, ezek demokratikus jellege azonban többször is megkérdőjeleződött.
Az ellenzék a kormányzó VMRO-DPMNE pártot a 2014-es választások elcsalásával és egyéb piszkos ügyletekkel vádolta meg, és ekkor bontakozott ki a lehallgatási botrány is, illetve egy másik komoly ügy is napvilágra került: a rendőrség egy szkopjei tüntetés során meggyilkolt egy fiatal férfit. A kormányfő erre reagálva egy vélt ellenzéki puccskísérletet leplezett le.
A kormányellenes tüntetések kezdete és a kumanovói incidens
Az ellenzéki vádak mellett olaj volt a tűzre a kormány felsőoktatást is érintő tervezete. Tulajdonképpen ez szolgált a kormányellenes tüntetések geneziseként. A diákok megmozdulásai Szkopjéból indultak ki. A tüntetések mellett azonban történt egy súlyos esemény is, Kumanovóban.
Az észak-macedóniai városban fegyveres összecsapások alakultak ki a macedón rendőrség és vélhetően az UCK között. A lövöldözésben többen is meghaltak. A kormány szerint titkosszolgálati közbenjárással sikerült lefülelni egy Gruevski-ellenes összeesküvést. Hogy valóban az UCK lőtt-e a macedón rendőrökre, az nem bizonyított állítás. Az ellenzék ugyanis kormányoldali manipulációt látott a kumanovói események mögött.
Az incidens jelentős nemzetközi figyelmet kapott. Félő volt ugyanis, hogy az ország lakosságának mintegy egyharmadát kivető albán kisebbség, és a többségi macedón lakosság között etnikai szembenállás alakul ki. A félelem azért volt megalapozott, mert a két etnikum közötti konfliktusoknak volt egy fontos precedense. 2001-ben ugyanis az ország szinte a polgárháború szélére sodródott. Az Ohridi Keretegyezménnyel sikerült az albán kisebbségi jogokat biztosítani. Ezzel feltehetően sikerült megelőzni egy balkáni háborút, ami két évvel a koszovói válság után nem hiányzott volna senkinek.
Totális belpolitikai káosz
2015 májusában a tüntetések folytatódtak. Azért, hogy a válságos helyzetet minél hamarabb orvosolni lehessen, az Európai Unió közvetítői szerepet vállalt. Az Unió konfliktus menedzselő szerepe kezdetben sikeresnek bizonyult. A Pržinóban született megállapodás alapján a kormányzó VMRO-DPMNE és három ellenzéki nagy párt, Johannes Hahn uniós biztos közbenjárásával megállapodtak az előrehozott választásokban. Ennek idejét 2016. április 24-re tűzték ki.
A megállapodás értelmében Gruevski miniszterelnök 2016 januárjában lemondott tisztségéről. Az újonnan felálló ügyészség tényfeltáró vizsgálatai miatt a választásokat áprilisról júniusra halasztották. Ennek indoka, hogy az ügyészség időt kért a különböző visszaélések felgöngyölítésére. Hogy milyen horderejű ügyekről volt szó, jól példázza a választói névjegyzék esete. Kiderült ugyanis, hogy a 2 millió lakosú országban a választási jegyzékben szerepelt közel fél millió (!) olyan név is, amelyek nem köthetőek valós személyekhez. Viszont szavaztak. A kormánypártra. Ekkor már az államfő is úgy érezte, ideje beavatkozni: Gjorge Ivanov köztársasági elnök tizenkilencre lapot húzott: az ország biztonsága érdekében 56 gyanúsított hivatalnoknak adott elnöki kegyelmet. Azóta a közfelháborodás miatt ezt a döntését visszavonta.
Zaev és tábora ekkor folytatták a tüntetéseket, az ellenzéki vezető semmisnek nevezte az előző évi megállapodást. Minden bizonnyal ekkor már szegény Hahn biztos úr is átértékelte a sikerként kikiáltott megállapodást.
A demokratikus választási eljárás bizonytalanságára hivatkozva az ellenzék a júniusra tervezett választások bojkottjáról döntött. A macedón választási bizottság közlése szerint csupán két párt regisztráltatta magát a választói listára. Azt követően, hogy a voksolás időpontja júniusra tolódott, a szkopjei parlament fel is oszlatta önmagát. Ez újabb krízist szült, és a kacifántos jogértelmezéseket követően a macedón alkotmánybíróság megállapította: a parlament önfeloszlatása alkotmányellenes volt. Ezért újra összeültek a macedón honatyák, hogy szavazzanak; az elhalasztott előrehozott választások újbóli elhalasztásáról. Ember legyen a talpán, aki látja ennek az egyre súlyosbodó krízisnek a végső kimenetelét.
A NATO is foglalkozik az országgal
A NATO Parlamenti Közgyűlése Tiranában külön foglalkozott a balkáni térség euroatlanti integrációs kérdéseivel. A katonai szövetség német raportőre, Ulla Schmidt jelentésében külön kitért Macedónira is. A jelentés szerint a macedóniai politikai válság kritikus szintre jutott. Ennek rendezésében pedig Schmidt szerint a NATO-nak és az Európai Uniónak is részt kell venniük.
A Közgyűlést tájékoztatva Schmidt megjegyezte: a politikai és etnikai konfliktusok hamar eszkalálódhatnak. Azonban a kritikus helyzet ellenére is úgy látta, van remény a helyzet megoldására. Hozzátette, nagyon fontos, hogy az állampolgárok visszanyerjék intézményeik iránti bizalmukat. Ehhez azonban a politikusoknak is meg kell tenniük a megfelelő lépéseket.
Hivatalos név VS alkotmányos megnevezés? Macedónia alkotmányos neve Macedón Köztársaság, azonban a nemzetközi szervezeteknél az ország megnevezése Macedón Egykori Jugoszláv Köztársaság. A jelenlegi macedóniai szlávokat (a macedónokat) és a történelmi Makedónia lakosait (a makedónokat) a magyaron kívül kevés nyelv különbözteti meg. Mind a görögök, mind a macedónok csak Makedóniáról (vagy Makedonija) beszélnek. És pont ez a baj.***
A Balkán Expressz rovatot a www.biztonsagpolitika.hu weboldal üzemeltetője, a Strategic Assistance and Support Group Kft. támogatja.