Annyi az öregedésnek? Hamarosan nagyon sokáig élünk majd

Kamasz Melinda
2016-06-27 13:30
Már a harmincas éveinkben tennünk kell azért, hogy optimálisan öregedjünk meg. A legfontosabb, hogy fittek maradjunk, ez még annál is többet számít, mint hogy túlsúlyosak vagyunk-e vagy sem - állítja a geriátriai-gerontológiai tudományok professzora, az MTA doktora, Székács Béla.
A világ legbefolyásosabb országának vezetéséért hetven év körüliek versenyeznek. Minek köszönhető az, hogy ennyi idősen Hillary Clinton, Bernie Sanders vagy Donald Trump szellemileg, fizikailag olyan jó állapotban van, hogy akár az Egyesült Államok elnöke lehessen?
– Nagyjából hetvenéves lett az a korosztály Amerikában, amelyik már több mint három évtizede egészségtudatosan él, s bizony ez ennyit számít. Körülbelül 75-80 éves korig állapotunk minőségét döntően az határozza meg, hogy a 30-as, 40-es éveinktől milyen életmódot folytattunk. 80 fölött egyre inkább a genetikai meghatározottság számít. Ennél is idősebb korban, mondjuk 95-100 év tájékán ez még inkább így van.

– Mit jelent pontosan az öregedés?
– Az öregedés alapja a progresszív, visszafordíthatatlan, nagyon lassú, de néha felgyorsuló sejtkárosodás. Ennek részeként maga a genetikai vezérlő információ is károkat szenved, később pedig a sejt véglegesen elmúlik. Öregedő szervezetünk így egyre kevésbé képes fenntartani addigi anyagcseréjét, működését, mind több lesz benne a kisebb-nagyobb hiba, az alkalmazkodóképességet biztosító kapacitásai egyre jobban, végül kritikusan beszűkülnek.

– Van normális öregedés?
– Hogyne. Kétfajta öregedés van. A normális idősödés esetén az ember a nagyobb korfüggő idült betegségek nélkül öregszik meg, önfenntartó marad, korának megfelelő a mobilitása, a gondolkodása. A memóriavesztés jobbára a neveket, főneveket érinti. A logikai kognitív képességeink még jók, bár bonyolult új kihívásoknál a döntések lelassulhatnak. A kóros öregedést egy vagy több szervrendszerben is betegségek fellépése jellemzi. A szív, vese, agyér idült károsodása mellett Alzheimer-kór, Parkinson-betegség, demencia, rák, súlyos tüdőproblémák, mozgásszervi degeneratív gyulladások alakulhatnak ki.

– Meddig élhet optimális esetben egy ember?

– Erre viszonylag pontos számunk van. Leonard Hayflick sejttenyészetekkel kísérletezett; ő állapította meg, hogy egy sejt nagyjából ötven osztódásra képes, utána elpusztul vagy rákossá válik. Ebből következően az ember maximum 120-130 évig élhet. A rákos sejtek soha nem pusztulnak el maguktól, viszont előbb-utóbb megölik a szervezetet.

– Mit kell tennünk annak érdekében, hogy optimálisan öregedjünk?

– Három kulcsszóval indítok: fizikai aktivitás, étrend, agyi tréning. Mindezekről komoly nemzetközi tanulmányok születtek. Egyértelműen bebizonyították, hogy a rendszeres mozgás, fizikai erőkifejtés, a fittség megőrzése minden tekintetben a legfontosabb, annál is többet számít, mint az, hogy kissé túlsúlyosak vagyunk-e vagy sem. Ötvenéves kor körül mindenképpen megindul, 70-75 év felett már kritikussá válhat az ember izomvesztése. Az viszont, hogy ez milyen mértékben következik be, nagyban függ attól, hogy mennyire élünk fizikailag aktív életet. Az izom tömegének lehető leghosszabb ideig történő megtartása nem csak azért fontos, hogy jól nézzünk ki, vagy hogy megfelelően tudjunk mozogni. Egy sor fontos élettani szabályozásban is alapvető szerepet játszik. Tehát a heti 3, de akár 6-7 alkalommal végzett mozgás, amely a lehető legtöbb izomcsoportot érinti, elengedhetetlen az idős személyeknél.

– Érdemes valamilyen speciális táplálékkal, étrend-kiegészítővel segíteni az izomtömeg megóvását?
– A legutóbbi évtizedben jöttek rá arra, hogy az időseknél nemcsak fokozni érdemes a fehérjebevitelt, de a 65-70 éves életkortól már elsősorban az úgynevezett gyorsan felszívódó fehérje bevitelét kell növelni, ez ugyanis hamarabb beépül az izmokba. Ezek a tejsavó-eredetű fehérjék, amelyek kiugró mértékben tartalmaznak esszenciális aminosavakat. Mindezt leucinnal, D-vitaminnal érdemes még hatékonyabbá tenni. Az is fontos, hogy e speciális kombináció bevitele esetén pár órán át tartózkodjanak szénhidrát- és zsíreredetű kalóriától, mert az gyengíti a fehérjeszármazékok gyors beépülését az izomba. Mindezek a mozgással együtt biztosítják, hogy az elkerülhetetlen hanyatlás lassabban következzen be.

– Mi a helyzet általában az étrenddel?

– Mértékletesen és racionálisan kell étkezni. Időskorban a bélrendszer lustábbá válik, a béltovábbító funkció renyhül, így a rostbevitelt növelni kell, amely az optimális baktériumflórának is az egyik legfontosabb biztosítéka. A rendszeres zöldség-, gyümölcsfogyasztás, a fehérje- és a kellő mérvű, időben megfelelően elosztott folyadékbevitel egyaránt kiemelkedő jelentőségű. A túlzott szénhidrátfogyasztást mérsékelni kell. A csak átmenetileg magas glükózszintek is képesek érfali károsodást kiváltani. A túlsúly 65 év fölött is szív-ér rendszeri kockázatot jelent. Ugyanakkor van egy furcsa időskori paradoxon. Nemrégiben fedezték fel, hogy főleg 80 év felett egyes betegségeknél jobb a túlélése azoknak, akiknek van egy kis túlsúlya.

– Az agyi kapacitás is óhatatlanul csökken?

– A homloklebenyben a rövid távú, gyors munkamemória működési folyamatai kicsit mindenképpen romlanak, valamelyes lassulás – főleg egy időben több csatornán is bejövő információk esetén – mindig megfigyelhető. Az öregedéssel az idegsejtek ritkulása, a receptorszám csökkenése következik be az elülső homloklebenyben, majd hátrébb is, a hosszú távú memória kezelését biztosító hippocampusban. A sejtek pusztulnak, ez ellen semmit sem tudunk tenni, időskorban egyszerűen kevesebb sejt áll rendelkezésre a rövid és a hosszú távú raktározásra. Egyébként az öregkori szellemi teljesítménynek éppen ebből kifolyólag van előnye is. Kevésbé részletgazdag a hosszú távú információmegőrzés, így viszont könnyebb strukturáltan csomagolni, akut feladatnál ezért nagyobb emlékvolument lehet egyszerre pásztázni, és megszokottabb kihívásokra, kérdésekre akár gyorsabb, jobb is lehet a válasz, mint a részletgazdag fiatalabb agyak esetén.

– Az agyi kapacitáson lehet javítani, vagy lassítani a leépülést?

– Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni bármilyen információs csomagok bevite-lét, és ezt össze kell kötni valamilyen feladattal vagy érzelemmel. Ha olvasok valami érdekeset, egy órával később vagy akár másnap is érdemes ellenőrizni, hogy fel tudom-e idézni a benne lévő neveket. A karbantartott, szinte állandóan kihívásokkal szembesülő agy jóval később hanyatlik, és erre jó példát mutatnak az Egyesült Államok említett elnökjelöltjei. Egyébként érdekes, hogy még az agyi működés is javul a gyakori fizikai tréning hatására – feltehetően a jobb agyi kisérkeringésnek köszönhetően. Sajnos nem csupán a fiziológiás, igen lassú sejtpusztulás játszik szerepet az elbutulásban. Az agy szürkeállománya alatt lévő fehérállományból is kiindulhat az idegrostok károsodása, majd a sejtek patológiás pusztulása a kiserek elmeszesedése és a hajszálérkeringés kóros elégtelensége következtében. Ezeket az új generációs képalkotó rendszerekkel egyre jobban ki tudjuk mutatni. A rendszeres fizikai aktivitás ezeket a patológiás folyamatokat képes fékezni.

– A stressz öregít?
– A jó stressz nem, kellenek ugyanis a kihívások az embernek, ugyanakkor a feloldhatatlan, hosszú ideig fennálló probléma már károsító, kóros jó néhány szervrendszerre.

– A nők öregedése más, mint a férfiaké? Érdemes például hormont szedniük a hölgyeknek?
– Az ösztrogénnek van szerepe abban, hogy kevesebb nő hal meg 50 éves koráig. Az ösztrogén hormon pótlása sokáig csodaszer volt, amíg egy nagyon alapos kutatás be nem bizonyította, hogy bizony mellékhatásai is vannak, fokozza például a trombózishajlamot. Vannak viszont érdekes új molekuláris biológiai kutatási eredmények is ösztrogénnel: a sejtöregedésben szabályozó vagy csak jelző szerepet játszó telomer hosszára pozitív hatást gyakorol.

– Ön szerint a következő 20-30 évben milyen áttörések lesznek a gyógyászatban, amelyek kihatnak majd az öregedésünkre is?

– Amerikában nagy divatja van az úgynevezett anti-aging rendeléseknek, amelyeknek ígérete tudományosan persze nem nagyon megalapozott. Különböző kezelésekkel a páciens külsőleg fiatalabbnak nézhet ki ugyan a koránál, de valójában nem válik fiatalabbá. Van azonban egy csomó ígéretes kutatás. Egy-két évtizeden belül vélhetőleg az érrendszerünket sokkal jobban tudjuk védeni, és ez kihat majd szinte mindenre a szervezetünkben. Hosszú távon valószínűleg génmódosítások, új megközelítésű őssejtpróbálkozások is beindulnak majd. Az előbbinek azonban csak akkor van értelme, ha egy időben minimum 40-50 gént tudunk módosítani. Élő, már kialakult szervezetbe ilyen komplex információt egyszerre bevivő faktort jelenleg elképzelni sem tudunk, sem vírus, sem baktérium erre nem alkalmas. A téma azért is szörnyen ingoványos, mert sohasem tudjuk, hogy akár csak egy-két gén módosítása milyen rejtett következményekkel jár. Ha például egy tehén genetikailag módosított takarmányt eszik, akkor nem tudhatjuk, mit változtat ez az állat baktériumkészletén, amely viszont részben ránk, a fogyasztókra is hatással lehet. A baktériumkészletünkről egyébként eleve rengeteg izgalmas információt kell még beszereznünk. Ugyanis egyre bizonyosabb, hogy nemcsak az emberi faj sok ezer évi alakulására, de akár az egyedfejlődésére is genetikai hatásokat tudtak és tudnak gyakorolni. Sose felejtsük el tömeges jelenlétüket: valójában egy hatvánnyal több baktérium van bennünk, mint ahány sejt.

Névjegy
■ 73 éves ny. egyetemi tanár, belgyógyász-nefrológus-geriáter szakorvos. A Magyar Gerontoló-giai és Geriátriai Társaság korábbi, jelenleg tiszteletbeli elnöke.
■ A Semmelweis Egyetem Geriátriai Tanszéki Csoportjának oktatója, részidős szaktanácsadói feladatkört lát el a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház geriátriai és gerontopszichiátriai rehabilitációs osztályán.
■ Korábban az európai (EUGMS) és a nemzetközi (IAGG) geriátriai-gerontológiai társaságok vezetőségi tagja volt.
■ Számos egyetemi és különböző orvostársasági díja-kitüntetése mellett 2014-ben eddigi munkásságáért elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.