Véget ért az éjjel és a kéthetes futballálomból az elmúlt évtizedek keserű valóságára ébredünk, vagy most tényleg elkezdődött valami?
- Remélem, hogy elkezdődött, de szerintem, ez nem elsősorban most megélt sikerhez kötődik, hanem sokkal inkább a háttérben, a mélyben zajló történésekhez, strukturális változásokhoz, amire sportszakmai körökben előszeretettel hivatkoznak. És amelyekkel rengeteg munka van még hátra.

Konkrétan mire kell itt gondolni?
- Elsősorban az utánpótlás-nevelés területén történt változásokra, átgondolt fejlesztésekre, és persze, a hazai akadémiák átvilágításával megbízott, erre a területre szakosodott belga Double Pass által elvégzett munkára és annak tanulságainak beépítésére. Szurkolói meggyőződésem, hogy a nyolcad döntőben az egyik legnehezebb csapatot kaptuk. A belga együttesben ugyanis egy szisztematikus utánpótlás nevelés eredményét láthattuk. Ez pedig arra utal, hogy a magyar szakszövetség egy olyan szervezetre bízta ezt a feladatot, amely a hazai jó gyakorlatok által komoly referenciát képes felmutatni. Itthon ráadásul nem is csak a know how miatt volt szükség a külföldi szemre, hanem azért is, hogy végre objektív képet kaphassunk a futballunkról. Más kérdés, hogy a mostani siker, még nem ennek az eredménye.

De azért meg lehet lovagolni valahogy? El lehet érni például, hogy a Nagykörúton és a Hősök terén ünneplő tömegek legalább egy része a bajnoki meccsekre is jegyet váltson?
- A pillanatnyi siker nem oldja meg a magyar futball problémáit, a komolyabb előrelépéshez tartós eredményességre, a szurkolói elkötelezettség és a magyar futball elismertségének további növelésére van szükség, és nem csak válogatott, hanem klubszinten is. A mostani felfokozott hangulat, és érdeklődés akkor menthető át a magyar bajnokságra, kupasorozatra, illetve az abban szereplő csapatok akkor profitálhatnak belőle, ha mondjuk, az ősszel legalább egy együttes túljut a selejtezőkörön a Bajnokok Ligájában, vagy a költségvetéseinket figyelembe véve reálisabbnak tűnő Európa Ligában. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy rossz presztízsű, leromlott márkaértékű magyar labdarúgásról kell újjá építeni mindent, aminek a mostani Európa bajnoki eredmény egy nagyon fontos induló sikere, közhangulati eleme. De hogy ez a márka hosszú távon magasabbra pozícionált legyen, ahhoz több ilyen sikerre, szisztematikus munkára, stratégiai és fogyasztókra, ügyfelekre koncentráló szemléletre van szükség.

Azért az eredményességet külső tényezők is befolyásolják, nem mindenre van hatása egy klubcsapatnak. Van olyan dolog, amivel tehetnek azért, hogy a ne kongjanak az ürességtől a stadionok a következő szezonban is?
- Meg kell próbálniuk valahogyan bevonni a most megfogott réteget a klubok életébe. Erre vannak elég jó nemzetközi példák, akár az Eb-hez köthetőn is. Az UEFA rendszeresen hirdet a közösségi médiában aktivitást eredményező kampányokat, például közönségszavazásokat mindenidők legjobb Eb-csapatára, vagy éppen a csoportkör álom tizenegyére. Ezeken rendre milliók vesznek részt és rengetegen fejtik ki véleményüket. Hasonló közösségépítési akciókra lenne szükség, elsősorban ezzel lehetne megfogni azt a fiatalabb korosztályt, amely most láthatóan megmozdult. Nagyon jó irány, hogy a labdarúgást a stadionokon kívülre elvitték olyan csoportokhoz is, amelyek eddig nem érdeklődtek iránta. Most a közösen megélt sikerek közösségeket teremtettek, közös élményeket adtak. Zenével kapcsolták össze, ami a válogatott himnuszaként szintén a közösen megélt sikerekre emlékezteti az embereket, részvételüket segíti a közös éneklés, ünneplés során.

További részletek a Figyelő 2016/26. számában.