Hamis próféták riogatnak

Csákvári Géza kritikája
Csákvári Géza
2016-06-30 07:36
frissítve: 2016-06-29 11:20
Az apokalipszisfilmek mindig is népszerűek voltak. A világ pusztulását igen sokféleképpen prognosztizálták már a kultúrtörténetben, kezdve Nostradamustól Roland Emmerichig, és tulajdonképpen eddig egyik „előadót” sem lehetett igazán komolyan venni. Már csak azért sem, mert ez idáig egyetlen Armageddon-verzió sem jött be. Ha föltekintünk az égre, továbbra is a napot látjuk – legalábbis a lapzárta idején még bizton állíthatom.




Amennyiben a halmazt csökkentjük a filmtörténetre, muszáj konstatálni, hogy a műfaj időközben igen sokat vesztett a népszerűségéből. Nem véletlenül, a világvége mint napi para a hidegháborúban volt aktuális és divatos. Mozgóképes megvalósításban pedig többnyire űrlények és földöntúli erők voltak a veszélyforrások (persze egyéni igény esetén jelképezhették a földi ellenségeket). Howard Hawks és Christian Nyby 1951-es klasszikusa, A lény – egy másik világból volt az első nagy sokkoló, majd A testrablók támadása több rendező elbeszélé...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/26 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!