Nyolcvan éve, 1936. július 17-én lázadás tört ki a Spanyol-Marokkóban állomásozó csapatok között a köztársasági kormány ellen, ami másnap a spanyolországi helyőrségekre is áterjedt. Ezzel megkezdődött a modern kor legvéresebb, három évig tartó és félmillió áldozatot követelő polgárháborúja, sokak szerint a második világháború főpróbája.

Az elesettek völgye nevű bazilika és emlékmű - Francisco Franco emeltette a spanyol polgárháborúban elesettek dicsőségére. János Károly herceg javaslatára itt helyezték el Franco sírját.

A háború Spanyolország hat évnyi nemzeti jövedelmét emésztette fel, az áldozatok számát 600-800 ezerre, az emigránsokét 300-400 ezerre teszik. A harcok folyamán a két fél mintegy 50 ezer embert végzett ki ügyük feltételezett ellenségei közül, a polgárháború utáni megtorlások 100 ezer életet követeltek. A sebek nagyon lassan hegedtek be, a gazdaság három évtized alatt heverte ki a veszteségeket, a társadalom teljesen még ma sem. A polgárháború és a Franco-diktatúra megítélése korántsem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye még mindig viharokat kavar.


Sobieski Tamás is elmondta: a majdnem 3 évig tartó "testvérháború" egyik jellemző momentuma volt, hogy Franco tábornok még saját unokatestvérét is kivégeztette, amiért együttműködött a köztársaságpártiakkal.

A háború nagyon mély sebeket ejtett, s ráadásul napjainkig a bocsánatkérés mindkét fél részéről elmaradt - mondta Sobieski Tamás, megjegyezve: egy bocsánatkérésről tud, a baszk katolikus egyház később bocsánatot kért azért, hogy támogatta a Franco-féle diktatúrát.