Cecil B. DeMille a némafilmkorszak híres rendezője volt. Az asszonyember (The Squaw Man) című alapművének 1914-es forgatásakor szinte véletlenül talált rá Los Angeles félreeső külvárosára, amelyet azóta is csak úgy ismerünk: Hollywood. Az 1910-es években a helyi templomon kívül sok látnivaló nem akadt errefelé. A közeli nagyvároshoz is csak azért csatlakoztak, mert akkoriban nagy volt a vízhiány, és önerőből nem tudták kiépíteni a vezetékhálózatot. A fekvése miatt a terep viszont ideális volt a filmforgatáshoz: a napsütéses órák száma magas volt, ami kedvezett a külső felvételeknek, ráadásul akadt síkság, hegység és folyó is a közelben. DeMille még egy hodályt alakított át a forgatáshoz, pár év után azonban – hála a követőinek – már lépni sem lehetett a filmstúdióktól. Így mintegy száz éve Hollywood lett a filmipar központja, az Egyesült Államok pedig azóta is a legnagyobb mozis piacnak számít.

Ám ezt az utóbbi hangzatos címet pár éven belül szinte biztosan elveszítik: a trónfosztó Kína lesz, ahol manapság szinte naponta nyílik egy új mozi. Az országban nyolc éve még alig több mint négyezer vászon várta a nézőket, ma már viszont több mint 31 ezer elé lehet jegyet venni! Az új korszak eljövetele tavaly vált végképp egyértelművé: néhány amerikai film már nagyobb forgalmat bonyolított a Távol-Keleten, mint az Egyesült Államokban. A Halálos iramban 7. része például átváltva 353 millió dollárt hozott a tengerentúlon, míg Kínában 391 milliót. (További kínai kasszasikerekről lásd a táblázatunkat is.)

STAR WARS CSÚSZÁSBAN

A burjánzó kínai moziipar szálai többnyire két társaság, az Alibaba Pictures és a Wanda csoport kezében futnak össze. Előbbit – amelynek anyacégét, az Alibabát az amerikai tőzsdén is jegyzik – Kína leggazdagabb embere, Jack Ma vezeti. Ő már évek óta részt vesz az amerikai filmek finanszírozásában: tavaly például beszállt a Tom Cruise főszereplésével készült kémfilm, a Mission Impossible – Titkos nemzet készítésébe. Ám közben a Wanda csoport sem tétlenkedik: egy kisebb hollywoodi stúdió – a Legendary – felvásárlása mellett megszerezték az Egyesült Államok második legnagyobb mozihálózatát, az AMC-t is.

Kína a nézőszámok terén talán már évekkel korábban átvette volna az elsőséget, ha a kommunista párt enyhít a szigorán. Jelenleg ugyanis évente csak 34 külföldi filmet engednek az országba. E korlátozás miatt például náluk az új Star Wars-filmet, Az ébredő Erőt is csak hetekkel a világpremier után, ez év januárjában lehetett bemutatni. De ha egy forgalmazó már betette a lábát, annak is komoly árat kell fizetnie: a külföldiek csak a forgalom 25 százalékát vihetik haza. Enyhítő körülmény, ha a film gyártásában egy kínai cég is részt vesz. Akkor akár 50 százalékot is megtarthatnak. Ez már jónak számít: a stúdiók az Egyesült Államokban is nagyjából ekkora arányt kapnak vissza a mozitulajdonosoktól.

RENGETEG FRISS BUKÁS

A távol-keleti országban óriási lelkesedéssel figyelik a vásznakat. A hangulatot jól jellemzik Jackie Chan szavai, aki a Warcraft című videojáték – részben kínai pénzből forgatott – filmadaptációjának ottani bemutatója után a következőt nyilatkozta: „A film 91 millió dollárt hozott két nap alatt, és ez ráijesztett az amerikaiakra. Ha tudunk egy 1,5 milliárd dolláros mozit készíteni, akkor a filmek iránt érdeklődők a világ minden táján kínaiul fognak tanulni angol helyett.” Az akciósztár szavai azonban – egyelőre legalábbis – túlzók. Az országban gyártott filmek a határaikon kívül ritkán sikeresek. Az utolsó igazán nagy nemzetközi mozijuk a Tigris és Sárkány volt, amelynek a bemutatása óta már több mint 15 év telt el.

A teljes cikk a Figyelő 2016/28 számában jelent meg!