Lásd például az Orbán-kormány roppant „ízléses" népszavazási kampányát, amelynek egyik legújabb üzenete úgy szól: „Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta több mint 300-an haltak meg terrortámadásban.".

Valójában azonban az utóbbi másfél év menekülthullámainak annyi köze van a merényletekhez, hogy azok által keltett bizonytalanságot és félelmet épp úgy igyekeznek kihasználni, mint a populisták. Ezt teszik, amikor a visszautasított és elkeseredett menedékkérők körében toboroznak, amikor közéjük rejtőznek, és amikor a menekültválságra hivatkozva próbálnak minél nagyobb konfliktust szítani az Európában már korábban letelepedett muszlimok és a befogadó társadalmak között. Mindezt nem függetlenül attól, hogy az Iszlám Állam közel-keleti térvesztése okán egyre inkább Európára koncentrál, és ott próbál győzelmet felmutatni.

Utóbbi szempont Franciaország célkeresztbe kerülésében biztosan fontos szerepet játszik. Ez az egyetlen olyan európai ország, amely egykori gyarmattartó birodalomként már a második világháború előtt is nettó befogadó volt. Az uniós államok közül ott legnagyobb a muszlim lakosság aránya, közel nyolc százalék. Következésképp mára nagy, ráadásul jelentős részben integrálatlan, eredeti kultúrájukat is elveszített bevándorló közösségek alakultak a francia nagyvárosokban, ami ideális toborzóterep a terrorszervezetek számára. Jellemző példa, hogy az Európai Uniót tekintve, az ismert adatok szerint Franciaországból csatlakoztak a legtöbben az Iszlám Államhoz, nyilván nem függetlenül attól, hogy Franciaország az egyik legaktívabb részvevője az Iszlám Állam elleni koalíciónak, illetve az ISIS létrejöttét megelőző közel-keleti nemzetközi beavatkozásoknak. Az Irakba és Szíriába érkezett iszlamista harcosok egytizede származott abból az Alpes-Maritimes régióból, melyben Nizza is található. Az 1990-es években az algériai kormány ellen harcoló radikálisok ugyanis ezen a területen telepedtek le, valamint az a Mohamed Mera nevű iszlamista is innen származott, aki egy általa elkövetett 2012-es támadássorozat után a radikalizálódó fiatalok egy részének példaképe lett.

Sokszor a francia hatóságok sem állnak a helyzet magaslatán abból a szempontból sem, hogy ezeket a radikalizációs folyamatokat nyomon kövessék. Ezzel kapcsolatban épp július 5-én hozták nyilvánosságra annak a francia parlamenti bizottságnak a vizsgálatát, amely a két tavalyi terrortámadást megelőző hibákkal és hiányosságokkal foglalkozott. Súlyos hibákat találtak például az akciók megakadályozását segítő adatok elemzésében és gyűjtésében. Komoly problémaként állapították meg, hogy a nagyvárosokat a rendőrség, a kisebb településeket és a vidéki területeket a Gendarmerie, a csendőrség őrzi, ezeknek pedig külön-külön hírszerző ügynökségeik vannak, amelyek között gyakran nincs információcsere. Nem kommunikál hatékonyan a hat országos hírszerző szervezet sem. Feltehetően ezek a tényezők sem mellékesek akkor, amikor a terroristák célpontot választanak maguknak.

Hamis leegyszerűsítés volna azonban a legutóbbi merényleteket pusztán a hatóságok hibáira fogni, és ahogy a fentiekből kiderül, önmagában az aktuális menekültválság, vagy az Európai Unió - valójában alig létező - közös migrációs politikája sem lehet az ok. Végső soron a legjobb magyarázat a címben feltett kérdésre az, hogy Franciaország felmutatható szimbólum, nagyon sok különböző tényező miatt megtestesíti mindazt, amit az iszlamista terrorizmus el akar pusztítani. A szekularizációt például, amely a francia államiság alapja. A muszlimok és az európaiak közötti ellentétet, amely francia társadalom fontos problémája, és amelyet az iszlamisták civilizációs háborúvá akarnak növelni. És végül, de nem utolsósorban: a Nyugat hegemóniáját, amely ott van mind a korábbi francia gyarmatbirodalomban, mind a posztkoloniális francia külpolitikában.

További részletek a Figyelő 2016/29. számában.