Három lábon - interjú Bogsch Erikkel

Brückner Gergely - Lambert Gábor
2016-07-26 10:36
Az elmúlt két évben a fiatalokban felerősödött a mindenáron külföldre vágyakozás - tapasztalja Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója. A hazai üzleti környezetről azt mondta: az adórendszer s az árfolyam megfelelő, az adminisztrációs terhek csökkentése, valamint a szakemberképzés és az egyetemi oktatás területén akad tennivaló. Az 55 milliárdos felvásárlással terjeszkedő gyógyszergyártó társaság a kisebb üzleti kockázatú, a bioszimiláris és az originális termékekből állít össze olyan portfóliót, amelyben egyensúlyban van a jó esélyű fejlődés, illetve a szükséges rizikóvállalás.
- A Finox Holding immár a második svájci cég a PregLem után, amelyet a Richter felvásárol. Sőt, egy másik szerzeményüknek, a német Grünenthalnak is van helvét lába. Svájci vállalatokon keresztül lehet a legjobban elérni Nyugat-Európát?
– Ezt a véletlen hozta így. Olyan céget kerestünk, amellyel a nőgyógyászati portfóliónkat tudtuk erősíteni. A kisebb vállalatok mind a társasági, mind a személyes adózás szempontjai miatt gyakran választanak svájci székhelyet.

– Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen felvásárlási folyamat?

– Elmondanám a két végletet. A Grünenthal esetében már a kilencvenes évek eleje óta ismertük egymást, tíz esztendeje üzleti kapcsolatban álltunk. Amikor a cég az orális fogamzásgátlóinak eladásáról döntött, akkor egy féléves zárt tenderen vettünk részt. A Finox Holding esetében minden sokkal gyorsabb volt. Maga a felvásárlási folyamat összesen két hónapot vett igénybe, bár korábbról ezzel a társasággal is volt kapcsolatunk. Mindez nagyon rövid idő, hiszen az üzleti kondíciókban is meg kellett egyezni, de ami sokszor még jóval nehezebb, a jogi feltételekben is meg kellett állapodni. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a partnerek között meglegyen az alapvető bizalom, mert ha nincs, akkor éppen a jogi követelményekben nagyon nehéz egyezségre jutni.

– 2010-ben a PregLemet gyorsan követte a Grünenthal. Most van-e újabb felvásárlási célpont?
– Egyelőre nincs, de az a feladat, hogy legyen. Egyébként a készpénzállományunk jelentős részét felhasználtuk erre az akvizícióra. Ugyan fel tudnánk venni hitelt, de mi 200 millió svájci frank körüli nagyságrendben gondolkodunk, nem pedig az 500 milliót is meghaladó összegekben.

– Pénzügyi tanácsadót is igénybe vettek?

– A 2010-es Grünenthal- és most a Finox-akvizíciónknál csak jogi tanácsadót vettünk igénybe, de a PregLem esetében pénzügyi tanácsadónk is volt.

– A Richternél van a felvásárlásokra egy külön csapat? Vagy ilyenkor a cégvezetőnek is nagyon bele kell folynia a tárgyalásokba?
– Nincs erre dedikált részleg, de minden igazgatóságon vannak olyan emberek, akiknek az előző két akvizíció alapján már volt ilyen jellegű tudásuk. Sok licencszerződést kötöttünk az elmúlt években, így – bár eléggé jártas sohasem lehet az ember – az üzleti szempontok tekintetében már megfelelő jártasságunk volt, és időközben kellő jogi tapasztalatot is szereztünk.

– Pénzügyileg hogyan lehet beárazni egy egytermékes, még veszteséges társaságot – jelen esetben 190 millió svájci frankra, azaz kb. 55 milliárd forintra?
– Az átvilágításnak vannak műszaki, technikai, jogi és üzleti elemei. A Finox Holding prezentált egy 15 éves üzleti tervet, árbevétellel, költségekkel, nyereséggel. Ezután mi kérdéseket tettünk fel, s mivel egy már piacon lévő bevezetett készítményről volt szó, a rendelkezésre álló adatok alapján mi is számoltunk. A vevő becslése ilyenkor óvatosabb, az eladóé ambiciózusabb.

– Vagyis az üzleti terveket kellett közelíteni?
– A cégvásárlásban a legfontosabb, hogy a szerzemény stratégiailag illeszkedjen a Richterhez. Természetesen a leglényegesebb, hogy reális legyen, pénzügyileg megtérüljön a vásárlás. Végül az emberi oldal is meghatározó. Vagyis az, hogy olyan embereket vegyünk át, akikkel reálisan hozhatók a remélt eredmények. A tárgyalásokon elértük azt, hogy egy óvatosabb üzleti terv esetén is megtérülhessen a vétel. Ehhez voltak pénzügyi formulák is, de a józan paraszti ész alapján is lehet számolni. De az említett emberi oldal szintén nagyon fontos volt. 2010-ben közvetlenül egymás után sikerült két vásárlást lebonyolítanunk, amelyek egymásra is épültek. A PregLemmel egy eredeti készítményt, a méhmióma kezelésére alkalmas Esmyát vettük meg, ez fontos lépés volt ahhoz, hogy a Richter márkát Nyugat-Európában is bevezessük. Így tudtuk elérni a nőgyógyászokat, és az Esmyára rá tudtuk építeni a meglevő termékeinket. Sok tapasztalt embert felvettünk akkor, s most is olyan kollégákat fogunk átvenni, akikkel megvalósíthatók lehetnek a terveink.

– A globális nőgyógyászati piacon most hol helyezkedik el a Richter?

– Európában a fogamzásgátlók piacán a harmadik–negyedik helyen, de a teljes nőgyógyászatin is már az első hatban vagyunk. A Finox Holding megvásárlásával Nyugat-Európa, Latin-Amerika és Kína után Ausztráliában is megpróbáljuk megvetni a lábunkat. Az értékesítés szempontjából természetesen számunkra továbbra is meghatározó a szélesebben vett régiónk, amelybe beleértjük a volt Szovjetunió területét. Igaz, hozzá kell tenni, hogy a magasabb árfekvésű termékek eladási lehetőségei ezen országokban azért limitáltabbak. Vannak jó eredményeink, de mind a költségvetési lehetőségek, mind pedig a lakosság vásárlóereje korlátozott.

– Vagyis azok a cégvásárlások, amelyekkel magasabb hozzáadott értékű készítményekhez jutnak, segítenek csökkenteni a függőséget az orosz piactól?

– Stratégiánk az, hogy a szellemileg magasabb hozzáadott értéket kínáló termékek irányába lépjünk, mert a generikus készítmények árai folyamatosan lemorzsolódnak. De ezzel valóban területileg is differenciáltunk. 2010-ig erős függőség jellemezte a Richtert, a térségből származott bevételünk 75-80 százaléka. Ez az arány ma már jóval kisebb.