Építési anomáliák
Eredményhirdetésre egyébként az elmúlt durván 12 hónapban összesen mintegy 40 stadion-, illetve sportpályafejlesztéshez vagy -fenntartáshoz kapcsolódó közbeszerzés esetében került sor, közel 31 milliárd forint értékben (lásd a térképet). Ez persze - amint az előzőekből is kiderülhetett - korántsem jelenti azt, hogy mindössze ennyit költene az állam ilyen célokra. Lapunk még az év elején azt becsülte, hogy addig alsó hangon 90 milliárd forint mehetett el különböző, labdarúgáshoz köthető létesítményfejlesztésekre, 2017-18-ig pedig további bő 160 milliárdnyi beruházás van betervezve (Száz év magány - Figyelő, 2016/10. szám). Bár a felhívásokból az adott projektek értékét nehéz megbecsülni, jelenleg is durván 20-30 milliárd forintnyi állami megrendelés várhat kivitelezőre, vagyis inkább eredményhirdetésre, hiszen akad köztük olyan is, amelynél papíron már hetekkel ezelőtt ki kellett választani a nyertes pályázót.
A kormányzati preferenciákat látva akár meglepőek is lehetnének a csúszások, ám nagyon azért nem kell megijedni: az eddigi tapasztalatok alapján az ilyen fontos munkák megkezdéséhez nem feltétlenül szükséges megvárni a közbeszerzések hivatalos eredményhirdetését. Lapunk például március elején írt róla, hogy a Puskás stadiont ugyan már lezárták a bontási munkálatokra hivatkozva, sőt a kivitelező molinója is kikerült a létesítmény egyik bejáratára, a Közbeszerzési Értesítőben mégis csak a hónap közepén jelent meg tájékoztató arról, mely cégek nyerték el a majd 4 milliárdos megrendelést (Formabontás - Figyelő, 2016/9. szám). Az Átlátszó korábban azt írta, hogy hasonló volt a helyzet a székesfehérvári Sóstói Stadion esetében is. Ott a munkálatok ugyan már tavaly december közepén elindultak, de a szerződést csak a hónap utolsó előtti napján kötötték meg a kivitelezővel az aréna bontására.
Nyerő ötös
Bár az említett időszak stadionos közbeszerzésein összesen több mint 30 különböző szervezet nyert el munkákat, ha összegszerűen nézzük, ennél azért jóval koncentráltabb a piac. A közel 31 milliárd forintnyi megrendelés bő 80 százaléka mindössze öt cégnek jutott (lásd a táblázatot). Bár ebben komoly szerepet játszik, hogy a három legnagyobb projekt (a Puskás bontása, az MTK-stadion építése és a szombathelyi aréna kivitelezése) együttesen 23 milliárd forintot tett ki, az azonban így is elég jól látszik, hogy a pályázatokon gyakran ugyanazok a társaságok futnak be.
Az abszolút rekorder tavaly július óta egyértelműen a Záév Zrt. volt, amely mindhárom említett gigaprojektnél szerepet kapott a győztes konzorciumban. Azt pontosan nem tudni, hogy ezekből a beruházásokból mennyi jut a Peresztegi Imre érdekeltségébe tartozó zalaegerszegi cégnek, mivel ezt a közbeszerzési tájékoztatókban jellemzően nem részletezik. Az azonban biztos, hogy a társaság partnereivel együtt összesen 24,6 milliárd forintnyi megrendeléshez jutott. A listán a Záévtől messze lemaradva a konzorciumi társak következnek, amelyek közül az összesen 4 projektet elnyerő Pharos '95 Sportpályaépítő Kft.-t érdemes kiemelni. Utóbbi cégen és a Záéven kívül mindössze két szervezet tudott még egy éven belül háromnál több stadionos megrendelést felmutatni: a valamiért az „építészeti-műszaki tervekhez kapcsolódó felhasználási engedélyek" felett diszponáló Magyar Labdarúgó-szövetség és az állami közbeszerzéseken rendre jól szereplő Strabag. Utóbbiak értékben azonban jóval kisebb szeletet hasítottak ki maguknak a tortából.
Aki ad, az kap is
A megrendelések koncentráltságánál is érdekesebb azonban, hogy a legnagyobb közbeszerzéseket behúzó cégek többségének egyáltalán nem volt ismeretlen a hazai labdarúgás világa, sőt sok esetben az a klub sem, amely stadionjának építésére vagy éppen bontására megbízást kaptak. A bő 13 milliárd forintos értékével egyértelműen a legnagyobb tavalyi projektnek számító szombathelyi stadion kivitelezésére kiírt tendert például a Záév partnereként az a Swietelsky Magyarország Kft. húzta be, amelynek egyik leánya a csapat főszponzora. Nagyon hasonló volt a helyzet a Strabag és a Fehérvár FC esetében is. Igaz, a megbízás itt is könnyen védhető, hiszen az osztrák építőipari cég épp a hónap elején adta át az egyik legismertebb bécsi klub, a Rapid új stadionját, azaz van referencia. Az ugyanakkor kicsit furcsa is lehet, hogy Székesfehérváron a csoport egyik érdekeltsége, az STR Építő Kft. úgy kapott a régi aréna bontására megbízást, hogy az anyacég a labdarúgócsapat mezszponzora.
Ennél is közvetlenebb a kapcsolat Zalaegerszegen, ahol a Záév partnere a Pharos '95 volt. Bár utóbbi vállalat esetében nem meglepő, hogy nagy számban kap ilyen jellegű megrendeléseket, hiszen 2005 óta foglalkozik pályaépítéssel. Ám a zalai projekt némileg azért visszás lehet amiatt, hogy a Pharos immár bő két éve a helyi futballcsapatot fenntartó (és így várhatóan a jövőben a létesítményt is használó) ZTE FC Zrt. tulajdonosa. A társaság számára ráadásul - hiába a nagy tapasztalat a területen - a zalaegerszegi projekt a maga majd 1,2 milliárd forintos értékével gigantikusnak számít. Tavaly ugyan az árbevétel soron ennél durván 1 milliárddal többet hozott a cég, 2014-ben azonban a teljes éves forgalom nem érte el ennek az egy fejlesztésnek az értékét.
A sor pedig itt véletlenül sem ér véget. A Puskás bontását elnyerő konzorcium egyik tagja, a Föld-Trans 2001 Kft. a Ferencváros szponzoraként tűnt fel korábban, az MTK-arénát építő két cég, a Záév és a West Hungária Bau Kft. (WHB) pedig egyaránt a fővárosi együttes utánpótlás-nevelését pénzeli.
Régi ismerősök
Ha már a WHB szóba került, érdemes megemlíteni, hogy egy az építőipari vállalattal perszonálunióban álló másik társaság is százmilliós nagyságrendben kapott labdarúgáshoz köthető megrendeléseket, mégpedig a nem túl távoli múltban. A West Hungária Bau Kft. ugyanis annak a Paár Attilának a cége, aki tavaly májusban megvásárolta Orbán Viktor veje, Tiborcz István részesedését a világítástechnika területén rengeteg közbeszerzést elnyerő Elios Zrt.-ben. Márpedig - másokkal együtt - ez utóbbi cég alakíthatta ki az ajkai és a tatabányai futball-létesítmények pályavilágítását, durván 340 millió forint értékben.
Bár módosítások miatt mind a két beruházásról jelent meg tájékoztató az elmúlt 12 hónapban a Közbeszerzési Értesítőben, valójában ezeket a projekteket még a tulajdonosváltás előtt, 2015 tavaszán nyerte el az Elios. Amióta Tiborcz túladott a cégen, egy hasonló közbeszerzést írtak ki, méghozzá Balmazújvárosban. Ennek a projektnek az esete azért érdekes, mert ugyan a sportpályát itt is az a Pharos '95 Kft. építi, amely a tatabányai projektben az Elios konzorciumi partnere volt, ezt a viszonylag nagy, majd 122 milliós megbízást azonban már nem a miniszterelnök vejének korábbi cége, hanem a Mezei-Vill Villamosipari Kft. kapta.
Véletlenül sem Tiborcz István vállalata volt az egyetlen olyan erősen kormányközeli cég, amely kihasíthatott magának egy kis szeletet a hatalmas stadionbizniszből. Szombathelyen ugyanis valamiért úgy gondolták, hogy a 13 milliárdos aréna építését némi marketingkampánnyal is érdemes lehet megtámogatni, s erre az állami szektor kommunikációjában már komoly tapasztalatokat szerzett Kuna Tibor érdekeltségébe tartozó Young and Partners Kommunikációs és Tanácsadó Kft. tűnt a legjobb választásnak. A társaság 17,5 millió forintos ajánlattal nyerte el a munkát.
Később is drágák
Mindenesetre az eddigi tapasztalatok alapján egy cseppet sem lenne meglepő, ha a kivitelezőre váró projektek közül most épp a legnagyobbnak számító székesfehérvári stadion építését mondjuk a főszponzor Strabag valamely cége, vagy a tulajdonos Garancsi István érdekeltségébe tartozó Market Építő Zrt. húzná be. Előbbi a bontásért már bezsebelt közel 150 millió forintot, míg utóbbi a Fradi stadionjának építését tudja felmutatni referenciaként. Márpedig a Groupama Aréna még a tervek szerint 11 milliárd forintból épülő székesfehérvári létesítménynél is nagyobb beruházás volt.
A kivitelezési munkálatokra vonatkozó megbízáshegyek mellett az elmúlt egy év közbeszerzései arra is rámutattak, hogy mi várható, ha lezárul a stadionépítési láz. A Figyelő korábban már írt róla, hogy a szakmában elfogadott hüvelykujjszabály szerint egy ingatlanra állagmegóvás érdekében évente a teljes értékének 2 százalékát kell költeni. Ez azonban egy sportlétesítmény esetében a használat jellege miatt nagyobb arány, néhány évtized után akár 4-5 százalék is lehet, ami pedig egy 300 milliárdos „stadionvagyonnál" évente 10 milliárd forint fölötti tételt jelent. Azt, hogy mire lehet számítani, leginkább talán a dunaújvárosi sportingatlanok üzemeltetésére kiírt tender mutatta meg. Bár a pályázat nem kizárólag egy stadionra vonatkozott, hanem számos létesítményre (például a jégcsarnokra, a lőtérre és a csónakházra is), a bő 1,3 milliárdos ajánlat, amellyel a Hunép-Uniszol elnyerte a megbízást, nagyjából mutatja a nagyságrendet, amivel érdemes kalkulálni. Ezenkívül a debreceni stadiont is építő Hunép Universal Zrt. még egy hasonló megbízást nyert el konzorciumban hazai pályán: bár a leírásból teljesen érthetetlen, hogy ezúttal pontosan milyen munkát is végeztek a Nagyerdei Stadionban, az biztos, hogy kicsi híján 88 millió forintba került.
A cikk megjelent a Figyelő 2016/29. számában.