Jó esetben előtte egy folyó, mondjuk egy Rajna vagy a Garonne, vagy a Tisza-Bodrog cuvée, avagy a Balaton, nemcsak azért, hogy jól fessen, hanem a víz egyrészt visszaveri a fényt a szőlőre, másrészt temperál, esetleg ősszel ködöt bocsát a dűlőkre, hogy hadd aszúsodjon a szőlő a forró októberi napokon. Itt és most, in concreto, a rendszer(vissza)váltott édes hazánkban zömük a sikeres, tevékeny és modern polgári lét szubsztrátumai: Szekszárd, Villány, Tokaj, az Alföld, bizony, a Balaton vagy Sopron pincészetei a szép, par excellence európai élet színterei. Persze irdatlan brüsszeli pénzek áramlottak-áramlanak az infra-struk-túrába, szépen fejlődnek a pincészetek és a baráti pályázatíró cégek, modern tech nélkül csak a termékpiramis 1–5 százalékát kitevő mágikus rétegborászat létezik, de az nem tárgya jelen dolgozatunknak.
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/31 számában.