Szerinte a rendszerváltás idején sok már területhez hasonlóan az egészségüggyel kapcsolatban is jelentősek voltak a várakozások és az illúziók, de mindenkinek csalódnia kellett, ez pedig kihatott az orvosok társadalmi megítélésére is. Az interjúból kiderül az is, hogy a rendszer váltsága jóval mélyebb és összetettebb annál, mint amit napi szinten látunk. Az orvostársadalom különböző csoportok mentén polarizálódik, amelyek eltérő stratégiák mentén próbálnak túlélni. A magasabb, előnyösebb társadalmi pozíciók elfoglalásának akadályát pedig többek között az jelenti, hogy a gyógyítóknak minden esetben emberségesen, etikusan kell eljárniuk. A helyzetet rontja, hogy felbomlani látszik a kollégák közötti szolidaritás is, például a kellő tudás, jártasság gyakran csak machiavelliánus, elvtelen és etikátlan módszerekkel szerezhető meg. A kilábalás esélyeiről Oberfrank többek között így vélekedett: a medikusok nagy része végzősként még nem torzult értékrendű. A hazai egészségügynek nagy változásokon kell átmennie, számos kijavítandó hibája van, de az emberi erőforrása messze kiállja az összehasonlítást más hivatásterületekével.

Minderről bővebben a Figyelő 2016/32. számában olvashat.