A gazdaság élénkítését a költségvetési politikai eszközeivel kell kezelni - mondta Simor, így például a kínálati oldal erősítésével, a monopol helyzetek letörésével, a vállalkozásokra nehezedő terhek levételével, a gazdasági szereplők közötti minél átláthatóbb és szabadabb verseny lehetővé tételével. De mindezt nem merik, néhol nem is akarják megtenni, például azért, mert a hatalom birtokosainak éppenséggel a monopol helyzetek fenntartása, sőt szélesítése áll az érdekében. Amit most a jegybankokra kényszerítenek, az játék a tűzzel. Ha a következő időszakban a világgazdaság meghatározó országainak gazdasága ismét lassul, esetleg válságos helyzet áll elő, akkor már a jegybankok nem lesznek képesek helyt állni, hiszem most, a szemünk előtt fogy el minden muníciójuk. További kamatcsökkentéseket, további mennyiségi lazítást már képtelenség lesz tőlük elvárni. Tulajdonképpen máris negatív kamatkörnyezet alakult ki szinte az egész fejlett világban - a jegybanki beavatkozásoknak köszönhetően.

A reálgazdaságok azonban ennek ellenére mégsem növekednek kellőképpen, a fejlett gazdaságok továbbra is ingatag lábakon állnak. Ami az elmúlt néhány évben a szinte nulla, néhol már a negatív kamatok hatására növekedett az nem más, mint a tőkepiacok árazása. A részvény-, a kötvény- és részben az ingatlan árak a csillagos egekbe szöktek. Buborékok képződtek a világgazdaság szempontjából meghatározó befektetési eszközök piacain. Márpedig ezeknek az a természetük, hogy egy napon kipukkannak - nyilatkozta a lapnak Simor András.

A teljes interjú a Figyelő 2016/33. számában olvasható!