Padlógáz a lakásépítésben

Tibor Dávid a Masterplast Nyrt. vezérigazgatója
2016-08-25 06:01
frissítve: 2016-08-25 13:50

Ez év nyarának végén tapasztalatom szerint a hazai vállalkozók általában is lényegesen optimistábbak, jobban mernek tervezni, érzik azt, hogy valami elindult. A mi szektorunkban, az építőanyag-iparban kifejezetten kedvező a hangulat.

Ez év nyarának végén tapasztalatom szerint a hazai vállalkozók általában is lényegesen optimistábbak, jobban mernek tervezni, érzik azt, hogy valami elindult. A mi szektorunkban, az építőanyag-iparban kifejezetten kedvező a hangulat. Úgy látom, hogy az a négy nagy pozitív hatás, ami beindította az újlakás-építéseket, egészen 2020-ig munkával látja el a szektort. Az említett négy tényező: az áfacsökkentés, a CSOK, a korábban elhalasztott lakóingatlan-vásárlások miatt jelentkező kereslet és az alacsony kamatkörnyezet. Az utolsót talán érdemes megmagyarázni. Az építőiparban véleményem szerint azért is indultak meg padlógázzal az új építések, mert sokan befektetési céllal is vásárolnak lakásokat. Van, aki magának vesz, vagyis azt mondja, hogy minek tartsam filléres kamatokért a bankban a pénzemet, jobb befektetés az otthonomat kibővíteni, felújítani, nagyobbra cserélni. Van, aki pedig másoknak, vagyis bérbeadási céllal invesztál. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mennyire van Magyarországon bérleti piac, és mennyi új lakásra van szükség a fogyó magyar népesség mellett.

 

ELTÉRŐ OKOK

Úgy látom, hogy a bővülés aszimmetrikus, de valamilyen pozitív hatás minden településtípusnál fellelhető. Azokban a fejlett nagyvárosokban, ahol az iparnak szüksége van belső migrációra, így például Budapesten, Győrben, Kecskeméten, Székesfehérváron vagy Debrecenben, aligha lesznek gondban a fejlesztők. A gyárak mindent megtesznek azért, hogy képzett munkaerőt szerezzenek, szívesen fizetnek albérleteket azért, hogy jó szakembereket csalogassanak a városba.



A kistelepüléseken azonban nem lesz szükség több lakásra. Ám a reálbérek emelkedése, vagyis a növekvő jólét itt is hajtja az építőipart. A jövedelmek emelkedése a munkaerő-hiányos magyar gazdaságban folytatódhat, így egyre több kistelepülésen élő munkavállalónak van lehetősége az ingatlanpiacon minőségi cserére, teljes felújításra vagy nagyobb otthonba költözésre. Országosan lényegesen több lakásra nincs szükség, de a felújítási piac nő, és azért minden évben sok rossz állapotú otthon kiesik a piacról, ezeket pótolni kell.

 

CIKLUS

Az építőipari ágazatban e szempontok miatt most teljesen egyértelmű az optimista hangulat. Ez már nem az a „hátha jobb lesz”, vagy „reménykedünk a fellendülésben” típusú várakozás. Az építőanyag-iparban mindenki a saját bőrén érzi a változást. A szigetelőanyag-gyártóknál a fellendülés még nem mutatkozik meg a számokban, de az építőipari ciklus elején már igen. Így mi is számíthatunk arra, hogy egy-másfél éven belül az eljut hozzánk. Az elmúlt fél évben először a beton-, a cement- és a téglagyártók értékesítései futottak fel. Idén tavasszal már téglahiányt is lehetett tapasztalni. Rég volt ilyen, de most várni kellett, a gyártók késve, megcsúszva szállítottak, és mindenki teljes kapacitással dolgozhatott. A növekedés lassan fut végig a termékláncon, hozzánk csak az év végére ér el, de ennek a kiszámítható és lassú ciklusnak van egy óriási előnye: lehet vele kalkulálni. Mire odaérnek a kivitelezők, hogy a szigetelési munkák következnek, mi már fel tudunk készülni.

 

MUNKAERŐHIÁNY

Egy ilyen fellendülésnél munkaerő-piaci problémák is felmerülhetnek. Érdemes szétválasztani az iparágat építőanyag-gyártásra és kivitelezésre. Előbbi szegmensben nem lesz gond. A kilencvenes években felépült kapacitások, amelyek 2004–06-ban évi 40 ezer lakás felépítésének a kiszolgálására is alkalmasak voltak, nagyjából megmaradtak. A legtöbben nem zártak be, csak nem termeltek annyit, de a kapacitások újra csúcsra járathatók.

A kivitelezésben azonban nagyon is általános munkaerőhiány van. Sokan elmentek külföldre, csökkentek a létszá-mok, ezért sok helyen megszűnt az árverseny a kivitelezők között. Ma már a verseny abban áll, hogy ki tud egyáltalán felelősen munkákat elvállalni, kinek van mondjuk 50 saját embere, akit oda tud állítani. A munkaerőhiányt nálunk, Székesfehérvár vonzáskörzetében általánosságban is érzékeljük. A kritikus pozíciók jelenleg a kamionsofőr és a fizikai dolgozó. Tavaly mindent megtettünk, hogy megtartsuk a tehergépkocsi-vezetőinket, ezért komolyabb bérfejlesztést valósítottunk meg. Az idén a telephelyi fizikai munkaerőnél volt nagyobb mértékű jövedelemnövekedés, 2017. január 1-jétől pedig a cég egészében hajtunk végre átfogó bérfejlesztést. A jó munkaerő nagyon kelendő, és nekünk lépést kell tartani a piaccal, mert fontos számunkra megtartani a legjobb munkatársainkat.

 

POZITÍV HATÁSOK

A kivitelezői munkaerőhiánynak negatív és pozitív hatásaival is találkozom. Jelentős az igény az építőipari szektor részéről új munkaerő bevonására, mert a jelenlegi kereslet-kínálati arány jelentősen növeli a munkaerőköltségeket. Szerintem Magyarországon jövőre a jó építőipari szakember már legalább nettó 1000 eurós havi fizetést fog elérni. A ma Németországban dolgozók számára elérkezhet az a jövedelemszint, amikor már érdemes visszajönni Magyarországra. Ennek hatására a jelentős fejlesztések esetében ma már lényegesen magasabb kivitelezői díjakkal kell számolni.

Van azonban ebben egy nagyon érdekes pozitív változás is: átalakul a vállalati attitűd. A jó építőanyag-gyártók ma úgy versenyképesebbek, ha rövidebb szállítási határidővel, jó minőségű termékekkel jelennek meg.

A vásárló ma már többet hajlandó fizetni azért, hogy a termék időben ott legyen és gyorsabban bedolgozható legyen. Drága az ember, nem érnek rá a jó csapatok, nincs idő arra, hogy egy szállítmány fél napot késsen, mert nem engedhető meg, hogy álljanak az emberek. Ez a trend az egész szektorban javulást hoz a minőségben és a szolgáltatásokban. Van olyan vállalkozó ismerősöm, aki két évre előre be van táblázva. Ma már nincsen lapátra támaszkodás, nincsen helyi betonkeverés, kész beton jön, nem vakolgatnak a szakik, hanem profilokkal felszórják a vakolatot. Átalakul a munka, s olyan minőségi fejlődés zajlik, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Ez összességében az építőipari termelékenységre és munkakultúrára is pozitív hatással lesz.

 

FINANSZÍROZÁS

A finanszírozás területén is új szelek fújnak, érdekes világot élünk. Az egyik banki kapcsolatunk mesélte, hogy az Eximbank dolláralapú hitelét euróra swapolva az ügyfeleknek negatív kamatot kellene fizetniük a hitel után. A bankok természetesen nem adnak úgy hitelt, hogy kevesebb pénzt kérnek vissza, de gyakorlatilag ez a példa is jelzi, hogy a jó ügyfelek már akár nullához közeli kamattal juthatnak hitelhez. A helyzet azonban aszimmetrikus. A bankok szeretnének hitelezni, így egy tőkeerős cég szinte annyi pénzt kap ma, amennyit csak kér, de nem nagyon van rá szüksége. Ugyanakkor óvatosak is, korábban az építőiparban égették meg a legjobban magukat. Százmilliárdok tűntek el a félbemaradt betontorzókban, és a bankok emlékeznek rá, hogy mi történt 5-7 éve. Van pénz, jó áron van pénz, de ez csak azoknak áll rendelkezésére, akiknek megfelelő a múltja, a reputációja és a garanciális háttere.

 

ÖSSZEGZÉS

Véleményem szerint a ma füstölgő gumikkal, kipörgésgátló nélkül elinduló újlakás-építés 2020-ig a magyar GDP-termelés egyik húzóágazata lehet. Ez együtt jár a kivitelezési költségek emelkedésével, de a konjunkturális helyzetnek és a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően az ingatlanfejlesztés ebben az időszakban így is bőséges nyereséget termelhet. Ami a két-ezres évek közepéhez képest fontos különbség, hogy az akkori svájcifrank-hitelből táplálkozó, pénzügyileg fenntarthatatlan építkezésekkel szemben ma megalapozott projektek indulnak el. Megvan a kedvező kamatkörnyezet, megvan a valós igény, és ez stabil alapot ad a következő évek dinamikus növekedéséhez. Ezen a területen az igazi nagy kérdések 2020 után merülnek fel, de az már egy másik történet.

 

 

■ A Figyelő TOP200 idei konferenciájának a középpontjában a cégek növekedési lehetőségei állnak. A kamatok mélyponton, a makrogazdasági környezet stabil, viszonylag könnyen lehet hozzáférni a hitelforrásokhoz. Mikor fektessünk be a jövőbe, ha nem most? A felvezető cikksorozatban eddig megjelent: Chikán Attila (33. szám). Szerkesztőségünk várja a témával kapcsolatos írásokat, hozzászólásokat a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mail címre.