Készült egy tanulmány nemrég kormányzati berkekben a mintegy hat éve aktívan is működő Jeremie alapokról. A dolog érdekessége, hogy ennek a főbb megállapításai - dacára annak, hogy vélhetően nem ellenzéki „szemüveggel" készítették azt - nem sokban különböznek a nyomtatott figyelőben megjelent, Jeremie programot összefoglaló cikkünk kritikus hangvételétől.

Bizonyos kormányzati körökben tehát - mint egyik, névtelenül nyilatkozó bennfentes forrásunk meg is erősítette - egyenesen szitokszóvá vált a Jeremie! Pedig pár éve az eredeti 28,5 milliárdos keretösszeget több mint 100(!) milliárd forinttal toldotta már meg a Fidesz kormányzat. S bár maguk adták, maguk látták be: az előző kormányzathoz köthető Jeremie I. első nyolc alapja után olyan gyorsan kiszórni további rengeteg uniós forrást a húsz új Jeremie alapra - finoman szólva - nem igazán volt bölcs dolog. A tanulmány persze ugyanúgy szapulja az első Jeremie kört - aminek eldöntése tehát még a Gyurcsány kormányhoz köthető -, ám a szakma objektív többsége szerint annak a problémái még istenesek voltak az újabb, Jeremie II. III. és IV. néven is ismert 2014-2015-ös, erőltetett ütemű állami tőkekihelyezésekhez képest.

Ez utóbbiaknál ugyanis a bő húsz alap közül a befektetésre vadászó kisebb-nagyobb cégek ténylegesen jó, ha 6-8-at utolérnek - azaz az említett 100 milliárdnyi pénz többsége egyszerűen nem jelent meg a nyilvános piacon. Ennek több oka van, de főként az, hogy e pénzek jó része igen érdekes befektetési konstrukciókban landolt. Sokan egyszerűen felvették az alapkezelői díjat olyan ügyletekért, ahol a kihelyezés jogilag szabályos lehetett ugyan, de különböző tranzakciókon keresztül például állampapírban csücsül, vagy az alapkezelő szűkebb-tágabb köréhez kapcsolódó céghálókat finanszíroz. Azaz egyfajta olcsó, sőt, ingyen hitel funkciót betöltve nem elsődleges gazdaságfejlesztésre, hanem olyan köröknek juthatott, akik ezen alapok kezelési jogait megkapták. Ráadásul itt befektetésenként milliárdos nagyságrendekről van szó, persze a nagy összegű, növekedési alapoknál. (A húszból mindössze négy, kisebb összegeket kihelyező, úgynevezett magvető tőkealap indult 2014-ben, melyek közül - szerencsétlen módon - kettő a problémákkal terhelt Töröcskei birodalomhoz, egy pedig a Quaestorhoz kapcsolódott, így sikerük visszafogott volt, még akkor is, ha pénzügyi bajokkal küzdő kezelőiktől más csoportok átvették azokat.)

Mi lesz itt?

De nézzük most, amit a jövőről - egyelőre - tudni lehet. A rengeteg GINOP és VEKOP pályázat közt felbukkant kettő, illetve jövőre fel fog bukkanni még egy, amely a rossz emlékű Jeremie rendszert hivatott felváltani, a döntéshozók reményei szerint egy jobb szisztémával. Az első ilyen elem - bár ez inkább a magyar nagyipar innovációs készségeinek fejlesztésére fókuszál - a Lepsényi Istvánhoz, az NGM gazdaságfejlesztésért és- szabályozásért felelős államtitkárához tartozó, NGM égisze alatt összeálló, Irinyi Terv (részleteit lásd lentebb).

A lényegesebb változás az államilag finanszírozott kockázati tőkealapok (korábban ez volt a Jeremie) rendszerben lesz. Itt tehát egy 50 milliárdos, tisztán állami alap indul még az idén, illetve emellett 70 milliárdos összeggel (amihez 30 milliárd piaci önerő jön) írják ki jövő tavasszal a Jeremie folytatásának tekinthető, pályázaton kiválasztandó 6-8 piaci szereplőnek szánt támogatott tőkealap konstrukciót. Ez utóbbi pályázat kiírására jövő tavasszal van esély.

Értesüléseink szerint mindkét tőkeprogramban - épp az említett rossz tapasztalatok miatt - igen jelentősen megszigorodik majd a befektetések ellenőrzése, magyarán igyekeznek már a kiíráskor biztosítani, hogy a kockázati-tőke valóban innovációra, piacszerzésre, nemzetközileg is értelmezhető, sikersztori-várományos vállalatokba menjen. Ne pedig szűk körben, pár érdekcsoport gazdagodását, cégeinek finanszírozását szolgálja; illetve ne lehessen olyan könnyen megkerülni, kijátszani, vagy épp túl szabadon értelmezni a kockázati tőkéhez adott állami-uniós pénzek elköltését. Mert amennyiben élő vállalkozásokba is mentek a Jeremie pénzek, bevett gyakorlat volt a befektetés 30 százalékos önerejének minden eszközzel történő csökkentése. Azaz bár minden befektetett 100 millióból 30-at a magánbefektetőnek kellett betennie, ezt a tőkét - például túlárazott szolgáltatásokkal vagy cégcsoporton belüli tranzakciókkal - igyekezett a befektető visszaszerezni a pénzben részesített társaságoktól. Főként persze mert sok alapkezelő nem rendelkezett valójában a befektetéshez szükséges saját erővel, legfeljebb annak egy részével.


100+50=150

A 70+30 milliárdos alapnál sokkal gyorsabban feláll viszont az állami, 50 milliárdos óriás-alap. Amint azt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal múlt heti háttérbeszélgetésén Pálinkás József elnök megerősítette: a korábban megjelent hírek szerint a tisztán állami szereplők által életre hívott tőkealap működési feltételei valóban október végéig megteremtődnek. Pálinkás - lapunk kérdésére - elárulta: a 30 milliárd forintos GINOP forrás mellé a Magyar Fejlesztési Bank 20 milliárd forintot ad hozzá, szintén költségvetési forrásból. E hatalmas, állami tőkealap létrehozásának elsődleges céljaként az NKFIH elnöke azt jelölte meg, hogy az államilag támogatott inkubátorok által kinevelt vállalkozások tőkéhez jutása a mainál sokkal könnyebb legyen. Természetesen a tőkepiaci gyakorlatnak megfelelően, de mégis állami segítséggel.

Néhány hete hirdették ugyanis ki, hogy az NKFIH, melya nyolc vidéki inkubátornak adott szakpolitikai támogatást t javasolja azaz Innovációs ökoszisztéma (GINOP 2.1.5) felhívás benyújtásához, amely pályázat keretében nek ötmilliárd forint EU-s forrásból pénzből fognak hozzávetőleg ötven kis innovatív céget korai pénzforrásokkal és intenzív tanácsadási, inkubálási munkával felkészíteni. Ráadásul Budapesten is lesznek államilag támogatott inkubátorok, a kapcsolódó pályázati konstrukció keretösszegét tekintve várhatóan három. Azért nem több, mert a központi régióban piaci alapon is rengeteg ilyen vállalkozás működik, így az NKFIH elnöke szerint, - a várható startup ötletek ismeretében -ennyi támogatott cégkeltető elegendő lesz. Ráadásul az uniós szinten fejlettnek mondható fővárosban és Pest Megyében nem uniós, hanem hazai forrásból megy majd a finanszírozás az ismert EU szabályok miatt. A nyolc plusz három inkubátor összességében mintegy 6,5 milliárdos EU-s és állami forrásból körülbelül 60-70, szakmai alapon kiválasztott céget juttathat forráshoz, lehetőséghez. (Mint ismert a korábbi, 2014-es Gazella programban is kapott támogatást végül három piaci inkubátor, melyek mintegy 1,8 milliárd forintot költhetnek innovatív cégekre.)

Visszatérve a Jeremie helyébe lépő konstrukciókra. Fontos cél lesz az 50 milliárdos NKFIH-MFB-s alapnál, hogy végre a kezdeti szakaszban, a legnagyobb kockázatvállalás idején is tudjanak a kis cégek pár tíz- pár százmillió forintos magvető forráshoz hozzájutni és a legjobbak se feltétlenül külföldön keressenek tőkéstársakat. Az állami alap, melyhez az MFB 20 milliárd forintot ad hozzá, kifejezetten kisebb befektetéseket is intéz majd, és nagyon fontos, hogy a központi régióban is minden további nélkül befektethet, mert hazai (MFB-s) forrásokat is használ - árulta el kérdésükre Kovács Zsolt, a fejlesztési bank illetékes vezérigazgató-helyettese. Az MFB illetékese hozzátette: éppen az volt a céljuk, hogy a Jeremie alapok által korábban le nem fedett kisebb, kockázatosabb vállalkozásokat segítse az állam, vállalva azt a rizikót is, amit a piaci alapú befektetési alapok eddig nem szívesen tettek. E kis innovatív cégek támogatásával pedig olyan új, kiterjedt innovációs ökoszisztéma építéséhez járuljanak hozzá, ami a nagyobb tőkét befektető alapok számára kellő utánpótlást biztosít.
Várhatóan tehát nem kevesebb, mint 50 milliárd forint juthat a legkisebb innovatív cégeknek. Kovács Zsolt elmondása szerint ennek húsz százaléka kifejezetten inkubációra juthat, a maradék 40 milliárd forint pedig fele-fele arányban az egészen kicsi és a kis-közepes cégek tőkeigényeit fogja szolgálni, vidéken és a fővárosban egyaránt. Ez pedig azt jelenti, hogy több száz, sőt, akár több mint félezer mini-vállalatba is tehet majd pénzt az állam 2020-ig,

Van gyufájuk!
Lepsényi István, az NGM gazdaságfejlesztésért és- szabályozásért felelős államtitkárának korábbi bejelentése szerint stratégiai cél, hogy a magyar gazdaságban az ipar GDP-aránya a jelenlegi mintegy 23,5 százalékról 2020-ra elérje a 30 százalékot. E tervvel a valós piaci teljesítményre és fejlődésre képes hazai nagyvállalatokat is segíti a kormány abban, hogy - a hozzáadott értékek növelésével - megőrizzék és erősítsék a már elért itthoni és külpiaci pozíciójukat, illetve ez utóbbit bővíthessék. Az Irinyi Terv hét olyan ágazatot jelöl meg, amelyek motorjai lehetnek a magyar gazdaság hatékony előremenetelének. Ezek a járműgyártás mellett a speciális gépgyártás, az - világszerte az egyik legdinamikusabban fejlődő - egészségipar, az élelmiszeripar, a zöld gazdaság, az infokommunikáció és a védelmi ipar.

További részletek a csütörtöktől kapható, friss Figyelő hetilapban (36-ik számban), amely 10 oldalas összeállítást közöl a Jeremie program közel kéttucat alapkezelőjének és közel 250 cégének eddigi eredményeiről!