A finesz a szótárak szerint magyarul valaminek a csínja-bínja, másrészt fortély, furfang, mesterkedés, de borban-ételben mintha inkább a delikát finomságot, kifinomultságot, a harmóniát jelentené, megtoldva egy kis játékos, netán mondén felhanggal.





A magyar fehér csúcsborokat kóstolva olyasmik fogalmazódtak meg, hogy a fineszes bornak is karakteresnek kell lennie, tükröznie-közvetítenie kell a terroirt, a termőtáj-fajta-borász szentháromságát. Nagy kérdés, hogy mennyire kell koncentráltnak s vastagnak lennie, mert az alapmondat, hogy nem a ...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/38 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!