Isten hozott a Kócs utcában!

válassz
2016-09-22 13:54
Himi-hümi szakosok - a kilencvenes évek közepén a negyedéves pénzügyesek jó része csak ekként illette az egyik fővárosi gazdasági főiskola Menedzsment szakirányának hallgatóit. Hogy miért? Vélhetően azért, mert a swap ügyletek-Skackelberg-duopólium-jelenérték számítás világában otthonosan mozgó hallgatók számára a leadership, a delegálás, vagy a motiváció fogalmai csupán a bizonytalan, erőtlen (női) vezetők mantrájaként tűnt fel.

Ugyanők aztán a diplomaszerzés után szakmai felkészültségüknek és nyelvtudásuknak köszönhetően hipp-hopp a felső vezetésben találták magukat - tömeges jelenség volt ez akkoriban. A coaching fogalma ez idő tájt kezdett meghonosodni itthon, ám nem nehéz elképzelni, hogy a himi-hümizők mit is érezhettek, amikor a multicég, ahova kerültek, javasolta nekik, hogy coach-hoz járjanak.

Holott e high flyerekről néhány év alatt kiderült: a HR szempontok figyelmen kívül hagyása révén - finoman szólva - sajátos vezetési kultúrát honosítottak meg. Ezt sok esetben szorongó beosztottak, rossz hatékonyság, kritikán aluli time-menedzsment fémjelezte, miközben ők maguk is kiégtek, elváltak, megkeseredtek. A hazai üzleti kultúra szereplőinek mind nagyobb százaléka kezdte fokozatosan felülvizsgálni korábbi vezetői stílusát, s vált egyre kevésbé cikivé a gondolat, hogy a munkahelyi problémákkal, helyzetekkel, kihívásokkal kapcsolatban coach segítségét lehetne kérni.

Őszintén

Sok év telt el azóta: ma már ott tartunk, hogy a coaching olyannyira „befutott", hogy a szakmát éppen a felhígulástól kell félteni. Szkeptikusok persze ma is akadnak, s a sok önjelölt „szakember" okán valamennyire igazuk is lehet. A 77 új tanulságos történet vezetőkről coachoktól című kötet azonban a kétkedők számára is hasznos lehet. Sőt. Talán éppen azoknak érdemes leginkább forgatni a tematikusan rendszerezett, pároldalas sztorikat, akik még mindig csóválják a fejüket, ha arról hallanak, hogy a coaching hatására bizony könnyebb lehet a vállalati döntéshozatal, hatékonyabb az időbeosztás. Egyáltalán: olykor a legnagyobbak számára sem haszontalan, ha egy külső, tapasztalt szakember tükröt tart neki úgy, hogy közben segíti, támogatja, mellette áll. Nem beszélve arról, hogy - hasonlóan a sport világához - az üzleti életben sem az átlagos képességű menedzsereknek „vesznek" coachot a cégek: abba „invesztálnak", akikről maguk is látják, hogy kiemelkedőek vagy azok lehetnek. Költőien szólva: csiszolandó gyémántok.

Nyitottan

Komócsin Laura a hazai kezdetek óta ismeri e világot. Üzleti tanácsadóból lett coach, látott már ezt-azt. Az első hasonló kis könyv ötlete is tőle származik, és cége, a Business Coach Kft. adta ki a most megjelent kötetet is, amelyben a hazai szakma 34 szerzője elevenít fel tanulságos epizódokat a coaching ülések világából.
Aki hisz benne, annak azért, aki szkeptikus, annak meg azért érdemes forgatnia a könyvet. Kedves „himi-hümizők"! Isten hozta önöket is a Kócs utcában!