A legtöbben csak legyintettek, amikor 2004-ben az Európai Bizottság frissen kinevezett elnöke, José Manuel Barroso az energiapolitikai tárcát ajánlotta fel a magyar biztosjelöltnek. Az akkoriban ellenzékben lévő fideszes EP-képviselők közül egyesek azon élcelődtek, hogy Kovács László oltja majd le a villanyt a bizottság épületében. Az első parlamenti meghallgatásán elhasaló (és emiatt kényszerűen tárcát váltó) szocialista politikus és ellenzéki kritikusai akkor még nem sejthették, hogy az addig alapvetően tagállami vadászterületnek számító energiapolitika iránya rövid időn belül 180 fokos fordulatot vesz. Az európai energiapiac integrációja röpke néhány év alatt többet haladt előre, mint azt megelőzően évtizedeken keresztül. Az új szabályozási hullám az ágazati szereplők színe-javát Brüsszelbe csalogatta: nincs még egy szakterület, ahol ilyen dinamikusan növekedett volna a lobbisták száma.

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/41 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!