Montenegróban négy kisebbségi képviselő döntheti el, újra kormányra segítik-e Djukanovicot. A vasárnapi választás után ugyanis a két szembenálló blokk nagyjából ugyanúgy teljesített. A 27 éve kormányzó, Djukanovic-féle DPS és szövetségese, az SD összesen 38 helyet szerzett meg a 81-ből, az ellenzéki pártok pedig összesen 39-et - azaz egyikük sem tud kormányt alakítani.Kisebbségek MontenegróbanMint minden ex-jugoszláv tagállam, Montenegró is kis darab Jugoszlávia, amiben különböző nemzetiségek élnek együtt: az utolsó népszámlálás adatai szerint 45% montenegrói, 30% szerb, 12% bosnyák, 5% albán, 1-1% horvát, roma és „jugoszláv". Montenegró annyiban tér el a többi egykori tagállamtól, hogy a többség és a kisebbség között mindig kifejezetten békés és barátságos volt a viszony. Ha Milo Djukanovic egyszemélyes országvezetőt szokás is kritizálni autokrata kormányzásáért, a mérleg másik serpenyőjében mindig ott van a „viszont a kisebbségekkel milyen jól bánik" felkiáltás.

A montenegrói parlamentben ugyanakkor bérelt helye van a kisebbségi pártoknak, ezek már 0.7% eredménnyel delegálhatnak képviselőt (a horvátok ennek a felével is). Ennek megfelelően a most megválasztott parlamentben a bosnyákokat 2, az albánokat és a horvátokat 1-1 mandátum illeti meg.

Ebben helyzetben tehát a kisebbségi pártok fogják eldönteni, ki alakíthat kormányt: a négy kisebbségi mandátummal Djukanovicék és az ellenzék is többségbe kerülhet. Az ellenzék átmeneti kormányt tervez, ami egy-két év alatt előkészíti az országot egy valóban szabad és tisztességes választás megtartására.

A legvalószínűbb, hogy a kisebbségi pártok Djukanovicot választják, és folytatódhat a DPS évtizedes sikerszériája. Már a 2006-os függetlenségi népszavazáson is a kisebbségek jelentették a mérleg nyelvét - összesen 2000 szavazaton múlt, hogy ma Montenegró nem Szerbia társállama egy közös federációban. A kisebbségeknek, lássuk be, éppen elég okuk volt a Szerbiával közös államalakulat ellen szavazni.

A körülmények szerencsére sokat változtak az elmúlt évtizedben. Már kevésbé téma a függetlenség kontra federáció megosztás, ennek megfelelően az ellenzék is sokoldalúbb lett. Viszont Djukanovic valóban pozitívan diszkriminálta a kisebbségeket, akkor is bevette a képviselőiket maga mellé a kormányba, amikor a parlamenti matematika alapján erre nem lett volna szükség, és általánosságban is bőkezűen bánt a kisebbségi jogokkal.

A játszma ugyanakkor még nincs lefutva, az ellenzék is meggyőzheti a kisebbségeket, hogy támogassák őket és átmeneti kormányukat. Először is, bár az ellenzék soraiban még mindig ott vannak a „szerb" pártok, ők a kampányban sokat finomhangoltak a kommunikációjukon, ráadásul olyan nyugatos, Európa-párti, már-már liberális pártok is vannak az ellenzéki oldalon, mint a Forum 2010 gazdasági think-tank alapjain megalakult URA nevű párt. Másodszor, a kisebbségek kisebbségként ugyan aligha panaszkodhatnak Djukanovic rendszerére, de montenegrói állampolgárként annál inkább. A gazdasági mutyik, visszaélések, Djukanovic erőpolitizálása éppenséggel egy montenegrói bosnyákot vagy albánt is joggal zavarhatnak. A montenegrói kisebbségek ismerői ráadásul azt is tudják, hogy éppen a fenti okok miatt ezek a közösségek is megosztottak.

De elképzelhető egy harmadik és egy negyedik szcenárió is. A harmadik lényege az, hogy Brüsszel és Washington szívesen látna egy olyan legitim kormányt Podgoricában, ami simán beviszi Montenegrót a NATO-ba. Djukanovic egyik okos politikai húzása, hogy mindig is elkötelezett NATO-párti volt, így minden kritika ellenére bírja a nyugati követségek támogatását. Úgy tűnik, a követségeknek az a megoldás tetszene a legjobban, ha Djukanovic maga mellé venne valakit a nyugatos ellenzékből is, legalábbis tavasszal minden követ megmozgattak, hogy az ellenzéki pártok részt vehessenek a választást előkészítő ellenzéki kormányban. Az ellenzéki koalíció ideológiailag különböző pártok laza szövetsége (nem véletlen, hogy csak pár nappal a választás előtt állt össze), így elméletileg nem elképzelhetetlen, hogy bizonyos feltételekkel valamelyik nyugatos párt beüljön egy DPS-kormányba.

Gyakorlatilag azért ez óriási kockázatokkal járna: az adott párt könnyen bukhatja választói bázisa nagy részét, ahogy ez történt azokkal a kisebb pártokkal, akik korábban frigyre léptek Djukanovic-csal (LPCG, SDP, újabban Pozitivna).

Ennek a megoldásnak egy alváltozata, ha nem teljes frakciók csatlakoznak a kormánytöbbséghez, hanem csak néhány képviselő. A Balkánon a választások utáni pártcserének komoly hagyománya van - nyilván létezik az az összeg/pozíció, amiért a balkáni politikus újragondolja pártválasztása helyességét.

Szerb fegyveresek Montenegróban?

A választás napján a kampánycsendben villámgyorsan vezető hírré vált, hogy a montenegrói rendőrség reggel letartóztatott 20 szerb fegyverest, akik állítólag meg akarták zavarni a választást, és személyesen Djukanovicot is eltávolították volna. Azt innen nem tudjuk megmondani, hogy ennek mennyi a valóságtartalma, de némi egészséges szkepticizmusra ad okot, hogy Belgrád nagyjából négy éve, azaz Aleksandar Vucic hatalomra lépése óta nem foglalkozik túl sokat a határon túli szerbekkel (sőt, Djukanovic-csal például kifejezetten pozitív kapcsolatot ápol), illetve hogy a letartóztatott „paramilitáris csapat" vezetője, Bratislav Dikic ugyan valóban szerb nemzetiségű, és a szerbiai csendőrség egyik vezetője volt 2013-ig, de korábban a montenegrói rendőrségnek tartott kiképzéseket. A Facebookon a letartóztatás képeit néhányan úgy kommentálták, hogy ahhoz képest, hogy elvileg egy veszélyes, fegyveres paramilitáris egység tagjait ültetik rendőrautókba, a kezük nincs is megbilincselve. Hétfő reggelre hat főt szabadon is engedtek. Mindenesetre a hír és annak kommentárjai dominálták a választás napján a médiát, ki tudja milyen hatással a szavazási hajlandóságra és a pártválasztásra.

A negyedik szcenárió a megismételt választás, ha maradna a patthelyzet. Az ellenzék hajlana is erre, legalábbis most erősen elkezdték kommunikálni, hogy nem ismerik el a választás eredményét. Ahhoz képest, hogy kifejezetten azért jött létre egy átmeneti kormány idén áprilisban, hogy a választási csalás lehetőségeit felszámolják, meglehetősen sok volt a gyanús jel. Az ügyészségre 114 konkrét panasz érkezett. Felkerültek a netre például olyan videók, amikben külföldön élő montenegróiak vallották, hogy repülőjegyüket az állam fizette, ha a szavazás napján a megfelelő listára adják a szavazatukat, illetve sokan szavazatvásárlási kísérlet miatt is feljelentést tettek. Az EBESZ nemzetközi megfigyelői mindazonáltal nem emeltek kifogást a választás szabályossága ellen, külső támogatás hiányában pedig aligha kényszeríthető ki egy új választás.

Az is felmerülhet, valóban akarná-e ezt az ellenzék: a mostani kampány rendkívül költséges volt, kérdés, maradt-e még tartaléka a kisebb pártoknak.

A helyzet kulcsa tehát most a kisebbségek kezében van. Ha beállnak Djukanovic mögé, Európa leghosszabb ideje hatalomban lévő politikai pártja újabb négy év bizalmat kap, és minden marad a régiben. Ha nem, azzal egy újabb érdekes fejezet veszi kezdetét Montenegróban, amikor nyolc, ideológiailag enyhén szólva sem egységes pártból (plusz a kisebbségiek) alakul amolyan „rendszerváltó" kormány.