Kósa Lajos az Egyetem téren, a Melocco Miklós által megformált '56-os emlékműnél mondott beszédében kiemelte: "mi, magyarok soha nem nyugodtunk abba bele, ha kívülről, idegen hatalmak képviselői akarták megszabni, mit tegyünk és mit gondoljunk saját ügyeinkről".
"Nincs másik olyan nép Európában, amelynek minden nemzeti ünnepe arról emlékezik meg, hogyan léptünk fel, miképpen harcoltunk a függetlenséget jelentő szabadságért, azért, hogy a magunk urai legyünk" - mondta Kósa Lajos, utalva az oszmán, a Habsburg, majd a szovjet hatalom elleni szabadságküzdelmekre.
Hozzátette: hatvan évvel ezelőtt a szabadság vágya újra egységbe kovácsolta a nemzetet, és "a fiatalok, akik jórészt már a szovjet érában nőttek fel, bátran szembeszálltak az elnyomókkal, szembeszálltak a Szovjetunióval, a világ akkori legerősebb katonai hatalmával (...), és tanúságot tettek a szabadság erejéről".

A kormánypárti politikus - párhuzamot vonva a hatvan évvel ezelőtti és a mai események között - arról is beszélt, hogy Magyarországon soha nem volt kérdés, mit tehetünk a szabadságért. Legutóbb október 2-án "megint létrehoztuk azt az egységet, amely azt üzeni a nagyvilágnak: a magyarok, ha a függetlenségükről van szó, összefognak és megvédik a saját szabadságukat" - mondta.
Kósa Lajos kiemelte, "mi egy szabad ország, egy szabad nemzet vagyunk", és ezt mindenkinek tudomásul kell vennie.

"Elvárjuk, hogy a világ nemzetei tiszteletben tartsák ezt a jogunkat" - hangsúlyozta a Fidesz frakcióvezetője, megjegyezve: "azzal a reménnyel csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy a gazdasági alapokon túlmenően ez a közösség éppenséggel erre a kölcsönös tiszteletre épül (...), s hogy ez így legyen, már a mi felelősségünk is".
Úgy fogalmazott: "mi Magyarországról Európát a független, szabad nemzetek közösségeként szeretnénk látni, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ez így is legyen. '56 példájából ehhez is erőt meríthetünk".
A megemlékezést megelőzően a város közgyűlése és a Debreceni Egyetem (DE) szenátusa együttes ünnepi ülést tartott az egyetem központi épületében, ahonnan hatvan évvel ezelőtt elindult az egyetemi ifjúság a belváros felé.

Papp László (Fidesz-KDNP) polgármester ünnepi beszédében Debrecent "a magyar szabadság kiindulópontjának" nevezve felidézte: "ha kellett, óvta a nemzet szabadságának ügyét, mint 1849-ban, ha kellett - mint 60 évvel ezelőtt - elsőként emelte magasba a szabadság zászlaját és lett szikrája '56 forradalmának".
Rámutatott arra, a debreceni forradalmi események sajátossága volt, hogy azok vezetői is jelentős részben az egyetemi ifjúság tagjai közül kerültek ki.
"Für Lajos egyetemi tanársegéd, Lázár Imre és Székelyhídi Ágoston egyetemi hallgatók (...) a diktatúrával szembeni bátor kiállásukkal beírták nevüket azon debreceniek közé, akik a város történelme során nem féltek szembeszegülni az elnyomó hatalommal" - hangoztatta Papp László.

Hozzátette, 1956 októberének forradalma győzött, ugyan nem akkor, hanem 44 évvel később. "Sokat kellet rá várni, de az áldozatok nem voltak hiábavalóak" - mondta a debreceni polgármester.
Szilvássy Zoltán, a DE rektora arról beszélt, hogy csakúgy, mint 1848-ban, 1956-ban is a fiatalok álltak a változások élére.
1956-ban nem volt központi parancs, az eseményeket nem Budapestről irányították, hanem Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, kicsivel később Budapesten mondták ki: elég volt abból, ami addig történt. Két dologban akkor mindenki egyetértett: egyrészt abban, hogy "ruszkik haza", másrészt abban, hogy "aki magyar, velünk van" - idézte fel a rektor. Hozzátette: ma nincsenek ruszkik és nincs kommunista diktatúra, "ha így nézzük: sikeres volt '56".

A debreceni megemlékezések folytatásaként vasárnap délután a Csokonai Színház előtti téren felavatják a forradalom és szabadságharc debreceni hőseinek és áldozatainak tiszteletére emelt emlékművet, Győrfi Lajos szobrászművész alkotását.
Este hat órakor egyszerre szólalnak meg a város templomainak harangja a debreceni hősök emlékére, este pedig díszelőadáson mutatják be a Csokonai Színházban a Szélfútta levél című, Mensáros László naplójából és emlékezéseiből Falusi Márton által írt darabot, Csikos Sándor rendezésében.