Volt egy régi vicc, azt akartam volna mondani, hogy Pesten, de lehet, hogy vidéken is. Miben különbözik Hamlet és Karinthy Ferenc? Hogy az utóbbi még véletlenül sem találkozott az apja szellemével.
Nem is az a csodálatos, hogy mennyire könnyedén vagyunk kegyetlenek, mennyire könnyen játsszuk ki ezt az apa-fiú kártyát, mintha tehetségnek, sikereknek bármi valóságos köze lehetne az elÅ‘zÅ‘ generációhoz. Nyilván van, nyilván nem független egymástól a kettÅ‘, biztosan fontos, hogy Karinthy Ferenc látta Kosztolányit, mit Kosztolányit, látta a saját apját, de miért fontos ez nekünk? Miért számÃt, ha elolvasunk egy könyvet, hogy azt kinek a kije Ãrta? Nem elég maga a nyomdafesték a papÃron?
Visszakérdezek: elég? MegÃtélhetjük Karinthy Ferencet, ha nem is apja hatalmas árnyékában, de a kora hatalmas árnyéka nélkül?
Megy a Gellérthegyi álmok a Karinthy SzÃnház stúdiójában, a KoMod SzÃnház elÅ‘adásában. Nem Karinthy Márton rendezésében, még mielÅ‘tt… Az ember úgy megy oda, hogy vajon miért jutott most valakinek eszébe ez a kétszereplÅ‘s darab. Valaha siker, megérdemelt siker, hiszen nagy játéklehetÅ‘ség kÃ...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/44 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg elÅ‘fizetési azonosÃtóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!