Paul Romer, a Világbank nemrég kinevezett közgazdásza követ dobott a langyos tóba: a matematika nem univerzális eszköz, önmagában nem tárja fel a világegyetem összefüggéseit.
A történet úgy kezdődött, hogy Romer, aki a New York-i Egyetem közgazdászprofesszora volt korábban, elhatározta, hogy ír egy cikket arról, milyen csodás eredményeket ért el tudományága a gazdasági növekedés hajtóerőinek megértésében. Aztán amikor elkezdte összeszedegetni az íráshoz az anyagot, úgy érezte: nem tud teljes szívvel eredeti elképzelése mögé állni. Egyfelől a világgazdaság sem növekszik olyan jaj de fényes tempóban, másrészt a kollégái által a gazdaság leírására használt matematikai alapú modellek sem tűntek hirtelen túlságosan reálisnak.
Egyik este a tévében megnézett egy dokumentumfilmet a szci-en-to-ló-gu-sok-ról, és hirtelen bevillant neki, hogy meglepő a hasonlóság a közgazdászokkal. A nyilvánvaló óriási különbségek ellenére itt is, ott is működik a csordaszellem. Így hát megírta a Mi a probléma a makroökonómiával? című cikkét, amely bombaként robbant kollégái körében...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/50 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!