A Hága külvárosában élő Brett békés családi körülmények közt nőtt fel. Még az iskolában sem voltak ellenségei. Mégis, kis híján végzett magával, amikor az apja lezárta az otthoni számítógépet. Arról fantáziált, hogy leveti magát az emeletről. Brutális halál – gondolta magában –, de még mindig jobb, mint elviselni a tényt, hogy nem játszhat a kedvenc videojátékával.

Szerencsére a szülők időben észrevették a függőségét: beutalták egy hathetes rehabilitációs táborba, ahol a pszichológusok alkoholisták és drogfüggők között foglalkoztak vele. Arról, hogy végezzen magával, sikerült lebeszélni. Viszont hét évvel és két kezeléssel később Brett még mindig több mint 40 órát játszik hetente.

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2016/50 számában. Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját. Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!