Ez volt az első év, amikor a dzsihadisták súlyos veszteségeket szenvedtek el, a "kalifátus" területe a felére zsugorodott, fegyvereseinek száma pedig megtizedelődött. Ennek ellenére az Iszlám Állam még mindig globális fenyegetést jelent.
Steve Townsend amerikai tábornok, a nemzetközi koalíció főparancsnoka december közepén bejelentette, hogy 2016-ban csaknem hárommillió embert és 44 ezer négyzetkilométernyi területet szabadítottak föl az IÁ uralma alól. A szimbolikus jelentőségű városok közül az IÁ elvesztette az iraki Fallúdzsát és a szíriai Dabikot, a stratégai jelentőségűek közül pedig az iraki Ramádit és a szíriai Manbídzst.
Fallúdzsa azért volt szimbolikus jelentőségű, mert az volt ez első iraki város, amelyet az IÁ elfoglalt, mégpedig 2014. január 4-én. Dabik pedig azért jelképes, mert a helyszíne volt az Oszmán és a Mameluk Birodalom közötti, 1516-17-es háború egyik csatájának. E csata döntő jelentőségű volt e háborúban, amely az oszmánok győzelmével végződött, és a Közel-Kelet nagy részének meghódításához vezetett.

Az Iszlám Államnak most december elején azonban el kellett hagynia líbiai fellegvárát, Szirtet is, pedig azt remélte, hogy közel-keleti fő területe mellett ebben az észak-afrikai országban tud jelentősen terjeszkedni.
E pillanatban számára a legfontosabb az észak-iraki Moszul megtartása, ahol az IÁ vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi 2014 júniusában kikiáltotta a kalifátust. A nemzetközi koalíció - több tízezer iraki katona, rendőr és milicista az Egyesült Államok vezette légierő támogatásával - október elején támadta meg Moszult. A nagyváros bevétele azonban nagyon lassan halad, részben amiatt, hogy az iraki szárazföldi erők kimerültek a két és fél éve tartó harcokban, részben pedig amiatt, hogy a dzsihadisták lépten-nyomon pokolgépeket helyeznek el, és orvlövészek állnak lesben szerte a városban, öngyilkos merényleteket hajtanak végre, valamint élő pajzsként használják a civil lakosokat. Az iraki erőknek december közepéig a város területének mintegy negyedét sikerült elfoglalniuk.

Ha bizonytalan is, hogy ez mikor történik meg, nem kétséges, hogy az iraki erők fel fogják szabadítani Moszult. Ezután az IÁ-nak már csak egy nagyobb városa marad, a szíriai Rakka. A Rakka elleni ostrom előkészítése már megkezdődött, a kurd csapatokat is tömörítő Szíriai Demokratikus Erők nevű lázadószervezet körbevette a várost, hogy elzárja a külvilágtól.
"Ha az IÁ elveszíti Rakkát, akkor lemondhat arról, hogy államot építsen, mert ennek az önjelölt entitásnak nem marad területe" - jelentette ki az AFP hírügynökségnek nyilatkozva Mathieu Guidere, aki szakértője a dzsihadista szervezeteknek.
Az amerikai védelmi minisztérium adatai szerint 2014 óta az IÁ-nak legalább 50 ezer harcosa vesztette életét, vagyis kétszer annyi, ahány tagot két évvel ezelőtt összesen tulajdonítottak a szervezetnek.

A dzsihadisták elleni koalíció annak ellenére ért el nagy eredményeket az idén, hogy e koalíció tagjai között nehézkes a koordináció, sőt egyes csoportok riválisai egymásnak, valamint az IÁ nem könnyen adja fel Moszult. A dzsihadisták bejáratottan űzik a gerillaharcot, mesterei az elterelő hadműveleteknek, öngyilkos merénylőkből pedig kifogyhatatlanok. Ezek olyan ütőkártyák, amelyeket a képzettebb, jobban felszerelt, hatalmas létszámfölényben lévő iraki haderő is nehezen tud ellensúlyozni. De ezek az aduk lélektani fölényt is biztosítanak nekik, hiszen újra meg újra bizonyítják, hogy ők a kezdeményezők.
Kezdeményezőkészségük megmutatkozott akkor, amikor nemrég egy harci osztaguk látványos támadást indított az észak-iraki olajváros, a kurdok kezén lévő Kirkuk ellen, vagy amikor betörtek a már egyszer általuk elfoglalt, majd elveszített közép-szíriai Palmürába.

Mathieu Guidere szerint veszteségei ellenére az IÁ még sokáig problémát jelent majd, mert még a látóhatáron sincs a helyzet politikai megoldása, különösen nincs perspektívája az iraki és a szíriai szunnitáknak, akikből az IÁ és elődje, az al-Kaida helyi szárnya verbuválódott. És ha a szunnita lázadást ismét politikai megoldás nélkül verik le, akkor az időlegesen elrejtőző szunnita lázadósejtekből egy idő után megint létrejön egy hatalmas szervezet, amely talán még veszélyesebb lesz az eddigieknél, nemcsak Irakban és Szíriában, hanem a nyugati országokban is.