Míg a világháló korai időszakában a blogírás csak viszonylag kevesek kiváltsága volt, ma már bárki percek alatt létrehozhatja saját internetes felületét, hogy megossza gondolatait – ha ügyes, akár az egész világgal. S hogy kik írnak blogot? Kis túlzással: mindenki. A „komolytalan bloggerekre” ugyan sokan még legyintenek, pedig az internet egy nagyon színes és intelligens világáról van szó, amelyet mára már az üzleti élet és a politika is felfedezett. „A szerzők köre rendkívül változatos, a professzionális tartalomalkotóktól a szórakoztató különcökön át a hétköznapi felhasználókig terjed” – mondta a Figyelőnek Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa. A netes „naplók” tényleges számát még megbecsülni sem lehet, olyan nagy a tematikai és terjedelmi sokszínűség, annyira eltérők a formátumok. A nyelvi különbözőség pedig már tényleg csak hab a tortán.

A GYERMEKKOR VÉGE

„Nem is igazán szeretem a poszt kifejezést a blogtartalmakra, hiszen sok szöveg már a legnagyobb alapossággal megírt cikkek szintjét is eléri” – mondta a Figyelőnek az Ökoanyu blog szerzője. A bő egy évtizede online szakemberként dolgozó, több könyv szerzőjeként is ismert Nagy Réka szerint az igazán jól felépített blogok mögött egyre többször a tartalmakat kellő alapossággal előállító profi PR-szakemberek és újságírók állnak. A legfontosabb fenntartó erő a hitelesség. Veszelszki Ágnes is úgy látja, hogy noha a marketing nélkülözhetetlen, az olvasottság alfája és ómegája a tekintélyt és hitelességet biztosító minőségi tartalom, amely az online véleményvezérek figyelmét felkeltve további megosztásokat generálhat. Az sem árt, ha a blogger pontosan ismeri a célcsoportját, s nem rest kommunikálni az olvasóival. E terület nagyon erős változáson ment keresztül az elmúlt években, az üzleti és más professzionális oldalak nagyrészt kilőtték az „én”-blogokat. Ha manapság blogról beszélünk, akkor médiumot értünk alatta – teszi hozzá Nagy Réka.

Mivel e médiumok kiválóan alkalmasak a fogyasztók elérésére, a blog-szfé-rában az üzleti élet szereplői is felbukkantak. De a digitalizáció szintén kényszerítő erőt jelent; egy valamit magára adó cég mindenképpen megjelenik a blogszférában is, akár együtt dolgozva külsős tartalom-előállítókkal. A professzionális oldalak a tartalommarketing eszközévé válva, majd azt meghaladva a megosztáson alapuló gazdaság részei is: az autó és a lakás mellett a tudás és az információ szintén megoszthatóvá vált. S ha valaki elég ügyes, akkor a kassza is szépen csilingel. A Corvinus oktatója egy PewDiePie néven posztoló svéd videobloggert említ példaként, akinek ötvenmillió követője van, s csak az elmúlt egy évben tizenötmillió dollárral lett gazdagabb, a videomegosztó oldal reklámbevételeiből részesedve. De mielőtt valaki azonnal elkezdene pötyögni a gyors meggazdagodás reményében, érdemes tudnia, hogy a szöveges blogok esetében a haszon – a szépen fénylő forintok helyett – inkább a személyes vagy a szervezeti márka építésében jelenhet meg, erősítve a hitelességet. Az online diskurzusba beszállt vállalati képviselők pedig a fogyasztók személyes elköteleződését növelik.

A bizniszvilág sikerei az egyén szintjén is megjelenhetnek, mivel a blogolás az énmárka tudatos építésére is alkalmas. Napjainkban népszerűek a descartes-i „gondolkodom, tehát vagyok” tételmondat különböző variációi – például: ha szelfizek, akkor létezem –, s ennek mentén szintén érvényes lehet a „blogolok, tehát vagyok” mint identitásképző gondolat. Veszelszki pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a millen-niumi nemzedék minden harmadik tagja első benyomását egy másik emberről a személyes találkozás helyett online formában gyűjti be. Egy ismert mondás szerint az interneten az ember se több, se kevesebb, mint amit ő maga megoszt önmagáról – teszi hozzá a szakember.

ÉN, ÉN, ÉN!

Arra is van példa, hogy a korábban hobbiszinten működő blogok kinövik magukat, és napi szinten is részt vesznek a politikai-társadalmi diskurzusban. A hatalomkritika és az aktivista attitűd természetes velejárója a civil nyilvánosságnak – állítja a Figyelőnek a Kettős Mérce (KM) blog szerkesztője. Jámbor András úgy látja: ez a hozzáállás jellemezte az internetes nyilvánosságot 2010 előtt is, így senkinek sem lehet meglepetés, hogy a bloggerközösség „őrkutya” szerepben jelenik meg. De a mára ismert portállá vált, bár első ránézésre felturbózott blognak tűnő Mandiner főszerkesztője, Rajcsányi Gellért is természetesnek tartja, hogy az alapvetően liberális gyökerű internetes szubkultúrák konfliktusba kerülnek a jelenlegi kormány világképével. Miközben a Mandinert valóban körbelengi egy erős bloggeratmoszféra, valójában hírportálként működnek. Rajcsányi azért megemlíti az évekkel ezelőtt megszűnt UFi (Utolsó Figyelmeztetés) havilapot és a későbbi Reakciót – amelyek printes pályafutásukat befejezvén egy ideig blogként működtek – mint a magát jobboldalinak, konzervatívnak, szabadelvűnek tartó Mandiner büszkén vállalt elődeit. Szavai szerint a Mandiner egy kicsi, nagyjából egy tucat fiatal által szerkesztett feltörekvő hírportál, elsődleges feladatuk a tisztességes hírszolgáltatás. De a KM sem dolgozik nagyobb csapattal, az oldalt nyolcan szerkesztik – Jámbor az egyedüli főállású munkatárs –, emellett számos szerző ingyen írja a posztokat. A szerkesztőségek kimondott célja a minőségi tartalom előállítása, saját tényfeltáró cikkekkel és riportokkal, ám az anyagi lehetőségek ezt a törekvést erősen korlátozzák. A Mandiner mögött a kezdetektől egy kis cég áll, viszont a nagyobb volumenű munkához az évi 35-40 millió forintos háttér sem elegendő. A KM lényegesen nehezebb anyagi helyzetben van, de tavaly a közösségi finanszírozás felé fordultak, s a célként megjelölt hétmillió forintot sikerült is összegyűjteniük. A KM-nek nincsenek hirdetői, de nem is számítanak együttműködésre ezen a téren. Jámbor szerint a jelenlegi politikai környezetben ők eladhatatlan terméket kínálnak. Mindez jókora szabadságot ad a véleményoldalon, viszont meghúzza a működés határait az anyagi dimenzióban. A komolyabb tényfeltárás erőforrásigényes, így egyelőre a meglévő saját anyagaik mellett csak rea-gálnak az eseményekre, a társadalmi igazságosság szempontja alapján mutatják be a különböző ügyeket.

PÁRTBLOGOK

A potenciális fogyasztó nem csak a legjobb mosóporra és hírekre vágyik. A blogokban rejlő tudatformálás és az ideo-lógiai export lehetőségeit a politikai szereplők is felismerték. A felület ideális színtere a politikai aktivitásnak, az online térben jelen vannak a „magányos harcos” akitivisták mellett a jól beazonosítható politikusok is. Ugyanakkor él a pártblogok mítosza is, viszont „a mi székházunkban írják a posztokat” pártvallomást senki se várjon. Ám a tartalmak mentén közel egy tucat blogoldalt el lehet helyezni a hazai pártpalettán. Hallottunk szervezett kommentelést és mémgyártást emlegető véleményt is.

BLOGKISOKOS

■ A blog egy központi téma köré szerveződő és folyamatosan frissülő internetes napló, amely lehet személyes, tudósító vagy éppen tudást átadó médium. Ám ha elrugaszkodunk e szűken vett értelmezésétől, akkor minden olyan internetes oldal blognak nevezhető, amelyet a gazdája annak tart, s az gyakran frissül, illetve dátummal és szerzőnévvel ellátott cikkeket vagy posztokat tartalmaz. Mára a blog kinőtte a szöveges megjelenés kereteit, ezerszámra működnek a fotó- és videooldalak (vlog). A publikálás keretei is sokszínűek: a speciális blogfelületeken túl a különböző közösségi oldalak szintén szerephez jutnak.●

PewDiePie. 15 millió dollárt keresett a blogokkal