Az elmúlt két évben visszatérő téma a magyar közbeszédben, hogy a Jobbik középre próbál helyezkedni annak érdekében, hogy újabb szavazókat szerezzen. A mérséklődési kísérletről sokan nyilatkoztak már, de leginkább megérzéseken és köznapi bölcsességeken alapuló véleményeket hallottunk, a legritkább esetben olvashattunk erről szakszerű elemzést. Pedig adná magát egy módszeresebb megközelítés, hiszen a politikaelmélet egyik klasszikus kérdése az, hogy miként mozognak a pártok egy demokráciában.
A téma olyannyira klasszikus, hogy az egyik legismertebb politikaelméleti mű, Anthony Downs 1957-es írása, a Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális modell éppen a középre húzás jelenségét dolgozza fel. Downs teóriájának a konklúziója alapján az a párt nyeri meg a demokratikus választásokat, amelyik elnyeri az átlagos (medián) szavazó voksát. Éppen ezért a hatalomra törekvő formációk a középe...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/4 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!