Szól a csend

válassz
2017-01-27 15:16
Amikor megszületik a gyerek, alig várod, hogy megszólaljon. Évekkel később azt várod, mikor hallgat már el - szól a régi bonmot. Hallgatni arany - így pedig a szólás. A csendnek elég jó a PR-ja. Sejtjük, érezzük, néhanapján meg is tapasztaljuk, mekkora érték, mégis ki vagyunk éhezve rá. Jó tudni, hogy az aktív, teremtő hallgatás: tanulható.

Tréningekre járunk asszertív kommunikációról, eladásösztönző praktikákról, csiszolgatjuk a meggyőzőerőnket, érveléstechnikánkat. Hallgatni azonban nem tanulunk. Azt bárki tud - legyintünk. Nem is foglalkozunk vele. Pedig a jó együttműködésnek, a kapcsolatok építésének és fenntartásának az a titka, hogy meghallgassuk a másikat.

Ösztönösen jól hallgatni kevesen tudnak, talán csak a bölcs öregek. Alighanem szükség van hozzá élettapasztalatra, sok-sok félrecsúszott beszélgetésre, konfliktusra. És időre, türelemre is. Talán időskorban mindez már inkább adott.
Pedig hallgatni tudatosan - és fiatalon vagy középkorúan - is lehet. Ezt felismerve szervezett a Business Coach Kft-ben workshopot Tudatos hallgatás - Jobb együttműködés címmel Bincze Bea beszédcoach, tréner.

FÉLINFORMÁCIÓK
A tréninghez kapcsolódó prezentációnak már az első diája fejbe vágja az embert. „A legtöbb ember nem azért hallgat, hogy megértsen, hanem azért, hogy válaszoljon" - állítja Stephen R. Covey amerikai menedzser és üzleti előadó. A mai folyamatosan bizonyítós, hajtós világunkban valóban így járhatunk. Gondolataink négyszer gyorsabbak a beszédünknél, ebből is fakad, hogy már hallgatás közben a kapcsolódó asszociációkon és a válaszlehetőségeinken kattog az agyunk. Közben beszédes a tény: az elhangzó információknak mindössze negyedét fogadjuk be. Csoda, hogy energiáink jó része megy el konfliktuskezelésre, tisztázó beszélgetésekre, a félreértések elsimítására? Az üzleti életben félinformációk alapján dönteni pedig roppant veszélyes lehet - hangsúlyozza Bincze Bea.

Figyelni nem könnyű, ezt aktívan tenni pedig elképesztően fárasztó. Tanulni és gyakorolni kell. A sok-sok helyzetgyakorlattal fűszerezett nap résztvevői ennek kapcsán nem mindennapi élményekkel gazdagodhattak. A páros gyakorlatok során még az eljátszott figyelmetlenség is frusztráló: hiába nyilvánvaló, hogy az oda nem figyelés csak instruált, az érintett számára nagy mértékű diszkomfort érzést okoz. Nem könnyű önkritikát gyakorolni: vélhetően nap, mint nap számtalanszor követjük el magunk is ezt a hibát.

A CSEND HANGJAI
A workshop következő részében az is kiderül, hogy mikor, milyen helyzetben érdemes (el)hallgatni, és az is, hogy csendben lenni többféleképpen is lehet. Meglepő, nemde?
Az aktív hallgatásba ugyanis nemcsak a teljes csend és figyelem fér bele. Hallgathatunk csak a fülünkkel, aztán a szemkontaktust is bekapcsolva, de a szívünkkel is. Egyik nem jobb vagy rosszabb a másiknál - egyszerűen tudni és tudatosítani érdemes, mikor melyik a célravezető. Az empatikus hallgatás például megnyugtató, stresszoldó. Ám amikor meg kell oldani egy problémát, akkor a szívet kicsit takarékra kell tenni, és az érzékszerveknek érdemes nagyobb teret adni.

A visszajelzések adása is helyzetfüggő. Erős, koppanós, kihangosításra érdemes mondat esetén a legjobb módszer a szó szerinti ismétlés. Így vagy nagyobb, érdemibb hangsúlyt kap az állítás, ezáltal tudatosul, vagy - nem kevésbé fontos eredőként - kihátrálhat a kemény mondatból az, aki esetleg meggondolatlanul fogalmazott.
Legyen szó üzleti tárgyalásról, meetingről, értékesítésről, vagy éppen családi kupaktanácsról, a siker titka mindig a megértésben, az okos és jól időzített hallgatásban rejlik. A kulcs minden esetben a ráhangolódás.

ÉN TÁNCOLNÉK VELED
Utóbbi talán a tánc nyelvén érthető meg legkönnyebben. A résztvevők ezért is fogadták érdeklődéssel Szeghalmi Endrét, aki informatikusból lett az argentin tangó mestere. Az általa hozott gyakorlatok során ki-ki megízlelhette, milyen vezetni és követni. Egyetlen érintéssel, mozdulattal. Csukott szemmel vezetni, irányítani valakit, akit pár órája még nem ismertünk -az érzés sokáig elkíséri az embert. Érdekes tapasztalásokról, meglepő élményekről számolt be a workshop minden résztvevője.

Rossz érzés, ha nem figyelnek az emberre, de ha tudatosan kielemezzük, miből érezzük, hogy figyelnek ránk, hogy fontosak vagyunk, és azt is, miképpen jelezhetnénk tűpontosan, hogy érdekel a másik, nos akkor ez az egész társasjáték élvezhetővé válik. Ha pedig ezt tökélyre fejlesztjük, akkor többé nem okoz majd gondot az sem, amiről egy másik menedzsment guru, Peter Druckner ír: „A kommunikációban a legfontosabb dolog, hogy meghalljuk, amit nem mondanak ki."