A főáramú, (neoklasszikus) közgazdaságtan által sugallt kép szerint a fejletlenebb országok idővel eljutnak majd a fejlettebbek szintjére. A gyarmatosítás felszámolása óta ugyanis az utóbbiak már nem hátráltatják az előbbiek haladását. Azok függetlenül gazdagodhatnak, és ez csupán rajtuk múlik. Ha megfelelő gazdaságpolitikát folytatnak, felszámolják a korrupciót, akkor semmi sem akadályozza meg a felzárkózásukat. Sőt, azt kifejezetten elősegítik az első világból érkező segélyek és befektetések!
A valóságban mindez azonban meglehetősen másképp néz ki, ahogy azt a közgazdaságtan nem neoklasszikus iskolái le is írják. A huszadik század harmincas éveitől a hetvenes évekig rendkívül elterjedt volt az a már a német történeti iskola által is képviselt nézet, mely szerint nincs egységes, fejlettségi szinttől független közgazdaságtan. A felzárkózó országoknak saját helyzetük megértéséhez túl kell lépniü...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/5 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!