A protekcionizmus olyan, mintha valaki bezárja magát egy sötét szobába: a szél és az eső kint marad, de velük a fény és a levegő is. Nem más mondta ezt két hete Davosban, mint Hszi Csin-ping, az első kínai elnök, aki részt vett a kapitalizmus éves csúcstalálkozóján. Alig egy hétre rá az Egyesült Államok, a második világháború utáni globalizáció motorja és eddigi fő haszonélvezője felmondta a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményt. Plasztikusabb eseménypárral aligha lehetne jellemezni azt a világpolitikai fordulatot, amely alighanem a berlini fal leomlásával egyenértékű.

Mindaz, amit Donald Trump a beiktatása utáni első tíz napban cselekedett, csak tovább szaggatja a felbomló világrendet. Amerika nem csak azért fordul befelé - és engedi át a terepet a regionális hatalmaknak szerte a glóbuszon -, mert az elnök protekcionista gazdaságpolitikát hirdetett meg. De az elitellenes kihívás már most meghaladta a...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/5 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!