Van ilyen, harcolni kellene ellene, de nehéz. Az ember lát egy művészt, és semmi, de semmi nem mozdul meg benne. Peched van, Jóska, mondja magának, főleg, ha nem Jóskának hívják, de nem ennyire egyszerű. A néző már csak olyan, hogy még véletlenül sem magában keresi a hibát. Inkább a világban. Hogy lehet, hogy ez másoknak tetszik? Amikor nem is jó. Amikor túlmozog, túlénekel, túl sok. Ennyire meghülyít mindenkit a propaganda? Hogy lehet, hogy csak én látok át a sztárcsinálás fortélyain?

Persze, a késhegyre menő vitáknál nincs is hasznosabb, ha egy ha...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/5 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!