A 2008-as pénzügyi válság óta egyre nagyobb hangsúlyt kap a közgazdaságtan valamilyen formában történő reformálása. Azt ma már senki sem vitatja, hogy az elméletileg jól megalapozott, olyan komoly statisztikai módszertannal megtámogatott modern közgazdaságtan is tud hatalmasat tévedni, amelynek ökonometria néven külön statisztikai iránya alakult ki. Nem beszélhetünk tehát arról, hogy az elmúlt évtizedek közgazdaság-tudományi fejlődése esetleges ötleteken, következetlenséget tükröző laza összefüggéseken és tudományos módszerek nélkül alakult volna ki. Ezért könnyen úgy vélhetjük, hogy a ma közgazdasági problémái abba a történelmi fejlődésbe illenek bele, amelynek az elmúlt hatvan évben már többször láttuk a jeleit - olajválság, a nemzetközi rögzített árfolyamok megszüntetése vagy a devizaválságok kora -, és a közgazdaságtan elméleti megújulásához járult hozzá. Az Adam Smith-i modern közgazdasá...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/7 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!