Visszatérni tudni kell. Enyedi Ildikó tizennyolc év kihagyás után ismét mozifilmet rendezett Testről és lélekről címmel, mellyel minden bizonnyal meghódítja a világot - nyugodtan kezdhetünk nagyot, akár Oscart álmodni. Ennek a folyamatnak az első lépése, a Berlinale fődíja, a patinás Arany Medve már megvan. A nagy európai fesztiválszezont nyitó rendezvényen nagyon rég nem diadalmaskodott magyar film, korábban csak Mészáros Márta Örökbefogadás című drámájának sikerült a mutatvány - e sorok írója akkor még meg sem született. Kérdés azonban, hogy a Testről és lélekről mivel varázsolta el a Berlinale nemzetközi, elsősorban szakmai közönségét. Mitől más Enyedi Ildikó filmje, mint a sok ezer másik, mely elkészül világszerte egy-egy évben?
A legtriviálisabb válasz: a Testről és lélekről olyan alkotás, melyről nagyon sokat beszélnek elméletben, de gyakorlatban nagyon ritkán szokott sikerülni. Egyszerre szerző...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/8 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!