Nem lőnek? Nem kapsz fertőző betegséget? Mit lehet ott enni? Néhány kérdés, amit családi-baráti körben kaptam, miután megtudták, hogy Srí Lankára készülünk. Sokak szemében még mindig egzotikus úti célról van szó, de az aggodalmak nagyrészt alaptalanok. Az igaz, hogy a szigetországban vívták a világ egyik leghosszabb polgárháborúját, 1983-tól, de ez 2009-ben véget ért. Amúgy is elsősorban a keleti és az északi vidékeket érintette, amelyeket a turisták többségéhez hasonlóan mi is elkerültünk. De nem a biztonság miatt, hanem mert ezeken a tájakon februárban jellemzően esik, és még egy bő kéthetes túrába sem lehet az egész országot belezsúfolni.

Ebből a szempontból még szerencsés is, hogy a főváros nem kínál túl sok látnivalót, pedig éppen a függetlenség napi katonai parádéra készülődtek. A kolonialista stílus kedvelőinek is többet ad a délnyugaton fekvő Galle, amelynek világörökségi erődj...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/8 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!