Magyarországon mindenki nyugati jólétet, osztrák fizetéseket akar. Első blikkre rá is vágjuk, hogy jogosan, hiszen ezért váltottunk rendszert.
Ráadásul dolgozunk mi is annyit, mint egy átlagos osztrák halandó. Miért ne részesednénk ugyanúgy a javakból?!
Második pillantásra, különösen, ha gazdasági, még inkább gazdaságtörténeti oldalról vizsgáljuk a témát, nem olyan egyértelmű a helyzet. Sőt, egyáltalán nem az.
Magyarország az elmúlt évszázadokban sohasem volt a klasszikus értelemben vett nyugati, jóléti ország. Bár Mátyás uralkodása idején fejlettségünk elérte az akkori euró-pai szintet, utána bizony kiesett néhány évszázad, mármint ami a reálkonvergenciát illeti. Az 1800-as években megkezdődő polgárosodás lendített ugyan a gazdaságon, de a svungot és a kraftot egyértelműen az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte és működése adta. Ezekben az időkben Magyarország nem pusztán Európa té...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/10 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!