Ezzel elhárult az utolsó akadály a beruházás megvalósítása elől. Orbán Viktor felhívta Vlagyimir Putyint. Örül Budapest, örül Moszkva. És láss csodát: örül Berlin is, még ha ezzel nem is kürtölik tele a sajtót. Teljesen nyilvánvaló, hogy Angela Merkel ellenében nem lehetett volna egy ilyen döntést meghozni Brüsszelben.
A politikai szereplőkről általában él egy sematikus kép az emberekben. Ezt persze az esetek többségében maguk a politikai szereplők generálják. Egyszerűbb őket beazonosítani, könnyebben jönnek át az üzenetek. A paksi ügy szereplőinél is így van ez. Putyin rossz, de közel van és erős, tehát muszáj vele kiegyezni. Orbán itthon szidja az EU-t, Brüsszelben viszont ügyesen taktikázik. Merkel szidja Putyint, mert az antidemokratikus és fellazítja az uniót. Ezek a politikai sémák. Abban a pillanatban azonban, hogy az üzlet, a nagy üzlet megjelenik, hirtelen felsejlik a sémák mögött a realitás. Paks nagy üzlet, durván 10-12 milliárd euró a tét.
Nagyon úgy néz ki, hogy Brüssszel nem tehetett mást, mint hogy elfogadja a magyar érveket. Az uniós vizsgálat arra irányult, hogy kap-e a beruházás magyar állami támogatást. Az EU érve szerint ugyanis ha a projekt képes a pia-ci befektetők által elvárható hozamot megtermelni, akko...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2017/10 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!