Amikor a 31 éves kismama agyműködése leállt, a méhében nem csak élt, hanem élénken mozgott a 15 hetes jövevény. Valószínűleg az ő élni akarása döntött a hátra maradt férj, a nagyszülők és az orvosok helyett, amikor a lehetetlennel felérő feladatot választották: az anyaméhben felnevelni a magzatot, hogy életképesen megszülessen.

Dráma, isteni csoda, döbbenetes orvosi erőfeszítés? Mindegyik, hiszen a világon nem volt még példa arra, hogy egy agyhalott kismama a kezelések sorozatának köszönhetően a fogantatás 27-dik hetében egészséges kisbabának adjon életet és a mellett további négy életet is megmentsen. Az agyhalott kismama családja ugyanis úgy döntött, hogy öt ép szervét, a máját a két veséjét, a hasnyálmirigyét és a szívét eltávolítják a testéből és felajánlják átültetésre, megmentve ezzel négy beteg ember életét. Márpedig Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségügyi Centrumában (DE OEC) ez történt a nyáron, ám a csodálatos eseményt csak most hozták nyilvánosságra, érthető féltéssel.

Fülesdi Béla

„Ami tavasztól három hónapon át a klinikánkon történt, valóban egyedülálló" - ismerte el Fülesdi Béla, az MTA doktora, a DE OEC elnöke. „A gyógyítás nem kizárólag szakmai, hanem lelki, spirituális folyamata is. A betegek iránti szeretet és felelősség érzése az, ami feléleszti az emberekben az gyógyításhoz nélkülözhetetlen vágyat és hajtóerőt, amivel egyre mélyebb szakmai ismeretek elérésére törekszik, ami nem hagyja nyugodni Boldog vagyok, hogy ez az ápológárda és a sokfajta orvosi szakmát képviselő csapat egyben közösség is, ami ebben a 92 napban kiállta a szakmai és sprituális próbatételt" - mondja a professzor.

Nagyon sokan követték percről-percre a magzat és halott édesanya sorsát, a kimenetelben nem lehettek biztosak, csak abban, hogy nagyon akarják a gyermek megszületését. Az otthonában a tavasszal agyvérzést kapott édesanya életét a bonyolult műtét vállalása árán sem tudtuk megmenteni, az agyműködése leállt, de szívműködését fenntartották, mesterségesen lélegeztették, a szerveinek funkcióit támogatták.

„Az endokrin rendszer működését az agyalapi mirigy szabályozza, melynek vérkeringése az agy keringésével együtt megszűnt" - magyarázza Nagy Ebdre professzor, az egyetem Endokrinológiai Tanszékének vezetője. A pajzsmirigy és a mellékvese működése leállt, így attól a időponttól kezdve valamennyi életfontosságú hormont kívülről kellett bejuttatnunk az anya szervezetébe. Leállt a folyadék- és sóháztartása szabályozása is. A hormonok pótlása során az anya és a magzat igényére egyaránt figyelemmel kellett lennünk, ami különösen a terhesség első felében nehéz, amikor a magzat hormontermelése még nem kezdődik el."



„Óriási lelki terhet jelentett számunkra, amikor a 21. héten az édesanyánál véráram fertőzés alakult ki, ami a szépen fejlődő magzat életét veszélyeztette" - emlékezik vissza a forró nyári napokra Molnár Csilla egyetemi docens, aneszteziológus-intenzív terápiás orvos, az idegsebészeti intenzív osztály vezetője. „Mert nem csak az volt a célunk, hogy megszülessen egy gyermek, hanem, hogy egy egészséges gyermek jöjjön a világra. A 28. terhességi hét előtt két nappal már nem láttuk biztonságban a gyermeket az anyaméhben, mert egyre labilisabb volt a keringése. Közös orvoscsoport döntött a koraszülésről. Egy csodálatos család és egy szorosan együttműködő szakmai közösség érte el kitűzött célját"- tette hozzá. Ám Kovács Tamás Szilvszter szülész-nőgyógyász , klinikai genetikus genetikus sokáig nem volt biztos abban, hogy joguk van-e a természet ellenében egy embert előre tervezetten arra ítélni, hogy anya nélkül jöjjön a világra.

„A családdal való találkozások azonban segítették a dilemmám eldöntését. Meggyőztek arról, hgy a gyermek az elhunyt anya továbbélését jelentheti a gyászoló apának és a nagyszülőknek. Akkor követnénk el bűnt, ha mindezért nem tennénk meg mindent, ami az orvostudomány ma lehetővé tesz" - mondja Kovács doktor. Így a gyermek 1420 grammos testsúllyal, császármetszéssel jött a világra, majd vitték őt az újszülött intenzív osztályra, ahol Kovács Tamás neonatológus, gyermekkardiológus és csapata ügyelt a picire. „Munkánk során végig érzetük az édesanya jelenlétét és elvárásait" - gondol vissza azokra a napokra Kovács Tamás, aki még hozzá teszi:" vizsgálataink szerint a gyermek egészséges, jelenleg nem észlelünk koraszülött utóbetegségre utaló jeleket, ennek ellenére éveken keresztül fogjuk kísérni a gyermeket, segíteni és támogatni őt, ahogy csak tudjuk".

A kisbabát ma szerető családja veszi körül, akiknek egyetlen kérése a sajtóhoz, hogy legyenek tekintettel az otthon nyugodt körülmények között növekvő gyermek érdekére és ne keressék őket. Az emberségből példát adó, az élet védelmét támogató család az elhunyt édesanya emlékét is sértené az az újságíró, aki ezt a szerény kívánságot semmibe venné.

A Figyelő valamennyi munkatársa tisztelettel adózik a családnak, a pici babát életre segítő orvosoknak, az ápolóknak, és szívből kívánja, hogy a csodával határos módon megszületett kisbaba boldog és egészséges legyen és vigye tovább a szüleitől örökölt emberi méltóságot, az élet szeretetét és a tisztességet egész életében.
A szakirodalom 1982 és 2010 között 30 agyhalott kismamáról számol be, akik kezelésével 12 esetben jött a világra életképes újszülött. A kismamák életkora 26 és fél év volt, jóval fiatalabbak a debreceni agyhalott anyukánál. És ami ugyancsak nagy különbség, a halott kismamák terhességének ideje átlagosan 22 hét volt, ami jócskán meghaladja a debreceni magzatét. Különbség az is, hogy a kórházi kezelésük ideje átlagosan 38, 3 nap volt a debreceni 90 naphoz képest. Ez utóbbi azért lényeges, mert iszonyú körültekintést és precizitást, a fertőzések leküzdését, újabbnál-újabb lehetőségeket kellett ilyen hosszú ideig vállalniuk a debreceni orvosoknak. És ami igencsak különböző: a debreceni édesanya, aki már régóta nincs közöttünk, halálával további négy beteg ember életét mentette meg szerveinek adományozásával.