Az arany árát a szakértő elemzők szinte mindennel összevetik, így a dollárral, az ezüsttel, az olajjal, a kötvénypiaci kamatokkal. Sőt, Ronald Stöferle, az Erste Group árupiaci elemzője az In Gold we Trust című, már a címében is igen optimista tanulmányában a sör és a sárga fém hosszú távú trendjeit is összeillesztette. Azt találta, hogy egy uncia aranyért körülbelül 136 liter sört vásárolhatunk az idén a müncheni Oktoberfesten, noha a történelmi átlag 87 liter. A csúcsot 1980-ban érte el a nemesfém, ekkor 227 liter sört ért egy uncia. Ebből persze nehéz lenne a jövő ártrendjeire következtetéseket levonni, de Stöferle legfőbb megállapítása szerint a jelenleg 1600 dollár alatt forgó unciánkénti aranyár 12 havi célárfolyama 2000 dollár, a hosszú távú pedig 2300. Ahogy az már a sárga fémnél lenni szokott, az annál jobb, minél rosszabb elve érvényesül, vagyis amíg a világgazdaságban sok a bizonytalanság, tombol az adósságválság, és a fejlett piacok kötvénykamatai az inflációs szintet sem érik el, nagyon attraktív az arany, a hagyományos vészmenedék. Schmidt Kálmán, a Magyar Aranypiac Kft. ügyvezetője szerint a nemesfém árát a fentiek mellett a dollár és az olaj ára is meghatározza. Míg a dollár árfo-lyamával hagyományosan fordítottan alakul az aranyé, a kőolaj és az arany kapcsolatára a pozitív korreláció a jellemző. Az összefüggés hátterében az áll, hogy a dráguló olaj a költségoldali infláció legfontosabb tényezője, az infláció elleni vé-dekezés pedig az aranybefektetések jelentős motivációja. Ráadásul, amikor az olaj drágulása mögött az arab világ geopolitikai feszültségei állnak, akkor a politikai krízisek keltette bizonytalanság is a nemesfémnek kedvez.
<#zaras_figyelo#>
Az arany árfolyama még nincs a csúcson, hiszen az alacsony reálkamatok, a biztonságos és fenntartható megtakarítási formák iránti vágy tovább fűti az emelkedést – véli az Erste elemzése. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve, úgy tűnik, legalább 2014-ig fenntartja a nullaszázalékos alapkamatot, ezért a reálkamatok továbbra is negatív értéket mutathatnak, ez pedig az arany árfolyamának további emelkedését vetíti előre. Igen ám, de mikor és hogyan érde-mes beszállni? A rövid távú áringadozások kiiktatása érdekében a befektetési aranyhoz értők mindig a fokozatos, az adagolt beszállást javasolják, vagyis elnyújtva, 5-10 tételben vegyük meg a kijelölt mennyiséget, s akkor biztosan normális és nem kiugró átlagárhoz jutunk. Ez is igaz, de egy másik bölcsesség szerint a nyár a legjobb beszállás az aranypiacra, vagyis aki nagyon elnyújtja a beszállást, inkább csak felfelé tornászhatja a beszállási értékét. Vajon mindez mítosz vagy való-ság? Juhász Gergely, a Conclude Befektetési Zrt. szakértője az elmúlt bő évtized árfolyamadatai alapján azt állapította meg, nem véletlen, hogy a világ aranykereskedői éppen a nyári hónapokra, a legnagyobb szezonális felfutás előtti időszak-ra időzítik vásárlásaikat. A szezontól független hatások mellett az arany ára kulturális okok miatt erős szezonalitást is mutat éven belül. A nemesfémbányák kapacitása az év során szinte teljesen egyenletes, ezért a kereslet kiugrásai hónapról hónapra jól kimutatható áremelkedést és áresést képesek okozni az arany árában – mondja Juhász Gergely. Márpedig a sárga fémet elsősorban az ékszerkészítésben használják fel, s mára az indiai és a kínai ékszerpiac adja a világ aranyke-resletének több mint felét. 1980-ban még Európa és az Egyesült Államok jelentette a világ aranykeresletének 70 százalékát, mára ez alig 20 százalékot ér el. Az indiai esküvői szezon ősszel, a monszun után kezdődik, ez egy nagyon fontos, kiugró hatás. Emellett lényeges a kínai holdújév januárban vagy februárban; illetve kisebb mértékben a keresztény karácsony is, bár a nyugati világ lanyhább aranyékszer-kereslete miatt ez az ünnep akkora igényt nem támaszt világszinten, mint az ázsiaiak.

A nyár eleji időszak azonban mindenképpen holt szezon, ezért tekinthető trendszerűnek a sokéves nyári árcsökkenés, majd a nyár végi kereskedői készletfeltöltés és az ázsiai ünnepek hatása az árfolyamra.

Az Erste elemzése arra is rámutat, hogy a nemesfém kitermelése a készletekhez képest már igen alacsony. Az aranytartalékok csak évi 1,5 százalékkal bővülnek, szemben a gazdaságban rendelkezésre álló pénzmennyiséggel, amely évente ennek többszörösével növekszik. Érdekes hatás, hogy miközben az arany árának alakulása évtizedes összevetésben is impozáns, dollárban az elmúlt tíz évben 16, euróban 14, de még a sokat izmosodó svájci frankban is 12 százalékos volt az átlagos éves drágulás, addig az aranybányák részvényárfolyama nem mutat hasonló boomot. Hiszen hiába drágul gyorsan a sárga fém, a kitermelési költségek is egyre nagyobbak, így annak haszna nem nő az áremelkedés mértékével. 12-16 százalékos, hosszabb távon is fennmaradó megtérülésekről írtunk, ám ennek ellenére még mindig igen vegyes az arany lakossági és intézményi megítélése. Miközben mindenki ismeri, mindenki beszél róla és véleményt formál befektetési értékéről, Magyarország, de akár a legtöbb nyugat-európai állam intézményi és magánportfólióiban mégis igen ritka elemnek számít. Szinte sehol nem ér el az összes megtakarításon belül még 1 százalékot sem. Kevés van belőle, jól teljesít, ha még többen felfedezik, még nagyobb lesz a kereslet és a kínálat közötti különbség. Márpedig ha ez azt jelenti, hogy a kereslet sokkal nagyobb, akkor új egyensúly csak magasabb ár mellett alakulhat ki.