– Nyolc hónapos szünet után újra Budapesten vannak az IMF képviselői. Hogyan jellemezné a keddi első fordulót?

Fotók: Szigeti Tamás

– Az történt, amire számítottunk. Nyugodt, tárgyilagos megbeszélés keretében ismertettük, hogy 2013–14-re milyen makropályát várunk, és az IMF, az Európai Unió és az Európai Központi Bank képviselői is elmondták, hogyan látják a helyzetet.

– Egybeestek az álláspontok?

– Vannak eltérések, de erről nem mondanék többet. Abban állapodtunk meg, hogy a tárgyalásokat menet közben nem kommentáljuk. Két-három nap múlva egyébként már jobban kirajzolódnak az álláspontok, mielőtt pedig a jövő héten elutaznának, tartunk még egy záró egyeztetést.

– A miniszterelnök azt mondta néhány napja a mostani találkozóról, hogy először csak beszélgetni jönnek a nemzetközi szervezetek, majd csak augusztusban kezdődnek az érdemi tárgyalások. Mit jelent ez pontosan?

– Van erre egy kialakult eljárásrend. A miniszterelnök arra célozhatott, hogy először azt kell megnézni, mi az, amiben egyet tudunk érteni. A legfontosabb a makropálya megrajzolása 2013-ra és 2014-re. Ha ebben egyetértünk, akkor lehet éles-be fordítani a tárgyalásokat, augusztustól.

– S mi van akkor, ha nincs egyetértés? Az EU például csak 0,8 százalékos magyar GDP-növekedést vár 2013-ban, a kormány viszont nemrégiben a korábban tervezettnél is feljebb húzta, 2 százalékra emelte jövő évi várakozását.<#zaras_figyelo#>

– Nem húzta feljebb. Elhangzott egy olyan miniszteri (Matolcsy György, a szerk.) mondat, amely a 2 százalékot megcélozta, de a parlament elfogadta a jövő évi költségvetést, s abban 1,6 százalék szerepel. Elképzelhető ugyanakkor, hogy ha az idén a kormány által várt 0,1 százaléknál alacsonyabb lesz a gazdasági növekedés, akkor az alacsonyabb bázis miatt ez a szám változhat, magasabb lehet. A potenciális GDP kétségkívül sokkal alacsonyabb, mint 8-10 évvel ezelőtt. Az az aranyszabály nem érvényes jelenleg, hogy a magyar növekedés a német gazdasági bővülés kétszerese. Ha így lenne, 3-3,5 százalék GDP-gyarapodással kellene jövőre tervezni. Azt viszont feltételezem, hogy a magyar gazdaság, egy felzár-kózó ország gazdasága képes olyan ütemben növekedni, mint a német. Ez viszont reálissá teszi az 1,6 százalékot.

– Azért erről az 1,6 százalékról is meg kell majd győzni az IMF–EU–EKB-delegációt.

– Augusztus elején kiderül, hogy a második negyedévben hogy teljesített a magyar gazdaság, ez sokat számít majd. Addig is induljunk ki abból, hogy az Országgyűlés többségét már sikerült meggyőzni.

– Kétharmados többséggel ez azért nem lehetett olyan nehéz.

– Kétségkívül van vita arról, hogy ezek a számok mennyire megalapozottak. Mégis abból tudok kiindulni, ami a jövő évi költségvetési törvény fő számaiban van. Hogy ez meggyőzi-e az IMF-et vagy nem, az majd kiderül, mindenesetre azon leszek, hogy elfogadják.

– Visszatérve az előbbi kérdésünkre: mi lesz, ha mégsem jutnak közös nevezőre a makropályát illetően?

– A klasszikus modell szerint három lehetőség van. Vagy felállunk az asztaltól, és azt mondjuk, hogy ha még ezekben sem tudunk megegyezni, akkor üljünk inkább később vissza. Surányi György a napokban utalt arra, hogy volt már rá példa, amikor nem végződtek sikerrel a tárgyalások. A második lehetőség, hogy a magyar kormány hiszi el az ő számaikat. Ezt most nem tartom valószínűnek. A harmadik variáció pedig az, hogy mégiscsak mi győzzük meg őket, esetleg azzal, hogy várjuk meg a második negyedéves GDP-adatokat, és ez alapján folytassuk a tárgyalásokat.

– A miniszterelnök a tranzakciós adó kapcsán kizártnak tartotta, hogy ebből engedjen Magyarország, mondván, országgyűlési döntés van róla. Ilyen alapon egyetlen olyan kérdésben sem engedhetnénk, amelyről parlamenti döntés van. Nem szűkíti be ez nagyon a mozgásterünket?

– A magyar kormány nem engedhet ilyen kérdésekben, hisz az a feladata, hogy a parlamenti döntéseket végrehajtsa. Csak akkor lehet ebben változás, ha a törvényhozás megváltoztatja az adott törvényt. Tekintettel arra, hogy legközelebb szeptemberben ül össze az Országgyűlés, ennek most kicsi az esélye.

– Akkor ez azt jelenti, hogy a tárgyalások folyamán kizárólag olyan feltételeket fogadhatunk el az IMF-től, amelyekről még nincs parlamenti döntés?

– Nem, vannak olyan kérdések, amelyekről van parlamenti döntés, de a megvalósítás a kormányra van bízva. Ebben van mozgástér.

– A jegybanktörvény kapcsán azért előfordult, hogy a parlament megváltoztatta korábbi álláspontját, és törvényt módosított. Ez a jövőt is előrevetítheti?

– Természetesen, ha úgy érezzük, szükség van arra, hogy kezdeményezzünk ilyet az Országgyűlésben, akkor megtesszük. Egyelőre azonban nem látunk ilyen okot.

– Mit jelent pontosan az, hogy a nemzetközi delegáció feltérképezi a helyzetet?

– Összesen 50-55 találkozó lesz az egy hét alatt különböző intézményekkel és a kormányzati hierarchia legkülönbözőbb képviselőivel. Ebben benne van például az egészségügy, az oktatás, a tömegközlekedés, találkoznak Budapest főpolgár-mesterével vagy az MNB és a bankok képviselőivel.

– A Nemzetgazdasági Minisztériumban kivel tárgyalnak majd? Matolcsy György épp most ment szabadságra.

– Több találkozó is lesz a tárca képviselőivel. Úgy tudom egyébként, fennáll annak a lehetősége, hogy miniszteri találkozó is lesz.

– Az előzetes üzengetésekkel azért már megkezdődött a szándékok feltérképezése. Innen tudni például, hogy az IMF készenléti hitelt adna, a kormány elővigyázatosságit szeretne.

– Amíg a tárgyalásokon hivatalosan is el nem hangzik, hogy mit kínál az IMF, addig van mozgástér. A mostani egyeztetések azonban még nem az ajánlatokról szólnak. Egyébként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 2008 ősze óta az IMF termékpalettája kibővült. Az EU épp most javasol 2-3 új hitelezési struktúrát az IMF termékeire hasonlítókat. Egyébként továbbra is abból indulunk ki, hogy elővigyázatossági megállapodást szeretnénk kötni. Magyarországnak nincs szüksége külső forrásra, az államadósság finanszírozása forintforrásokból megoldható.

– Megoldható, de nagyon drágán.

– Valóban, a forintfinanszírozás olyan pályát jelöl ki a következő évekre, amely nagyon magas kamatszinttel jár. A kamat be fog ragadni, s ez drágábbá teszi a finanszírozást. Másrészt bármikor előállhat az EU-ban olyan váratlan helyzet, amely megnehezíti azt, hogy Magyarország a maga 4–6 milliárd euró közötti éves finanszírozását beszerezze a piacról. Ez a két ok az, ami miatt a megállapodásra szükség van. Ha ez megszületik, akkor az országkockázat csökkenhet, s így még olcsóbb lehet a finanszírozás.

– Ennek tükrében nem tartja kockázatosnak, hogy a költségvetési vita során a nemzetgazdasági miniszter a kamatkiadásokon várt megtakarításból már előre elköltött 150 milliárd forintot?

– Ennek lehet olyan üzenete is, hogy a magyar kormány nem a török kártyával játszik, hanem valóban törekszünk a megállapodásra.

– Ön szerint mi lesz a nemzetközi szervezetek prioritása? A költségvetési hiány betartása vagy a gazdasági szerkezetátalakítás, bizonyos adónemek megszüntetése, esetleg újak bevezetése?

– A reális makropályához fognak ragaszkodni. Az adózással kapcsolatos kérdéseket részletkérdésnek tekintem. Persze fontos részletek ezek, mert amikor azt mondjuk, hogy az adórendszernek a fogyasztás felé kell eltolódnia a munkát terhelő adók felől, akkor ez ki is jelöli, hogy az egykulcsos rendszerhez nem tudunk hozzányúlni.

– Az egykulcsos adó miatt kieső bevételek nem nyugtatják meg az államháztartási hiány tarthatósága miatt aggódó EU-t. Hogyan érvelnek majd mellette?

– Elmondjuk, hogy a 2013-as év lesz az első, amikor tiszta egykulcsos rendszer lesz. Javasolni fogjuk, hogy várjuk meg az első fél év tapasztalatait, nézzük meg, hogy folynak be az adók.

– Továbbra is három évre 15 milliárd eurónyi hitelt szeretnénk?

– Ez nem kormányálláspont, ezt én nyilatkoztam, abból kiindulva, hogy a piaci várakozásokhoz ez van legközelebb. Ha kevesebb lenne, akkor azt nem venné komolyan a piac, ha több lenne, akkor meg azért, hogy nagyobb a baj, mint gondol-ták.

– Mennyire lesz erős elvárás ön szerint a következetes magyar gazdaságpolitika megalkotása? Elég csak a tranzakciós illeték körüli napi szintű változásokra vagy a hirtelenében bevezetett válságadókra gondolni.

– Azt, hogy gyorsan hoznak Magyarországon gazdaságpolitikai döntéseket, én inkább előnynek gondolom.

– Nem is a gyorsasággal van gond, hanem a konzisztenciával. A kormány gazdaságpolitikai lépéseiről gyakran az improvizáció jut a megfigyelők eszébe.

– Azzal egyetértek, hogy senkit nem szabad naivnak nézni. Az IMF-nél is szakemberek vannak. Hiába akarom azt mondani, hogy ebben az évben x lesz a növekedés, ha az első két negyedéves GDP-számból már látszik, hogy ennél kevesebb lesz. A 2 + 2 Budapesten és Washingtonban is 4. Azt nyilván nem tehetjük meg, és nem is akarjuk megtenni, hogy a realitásoktól elszakadó számokkal érvelünk. Azt viszont meg lehet értetni, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyeket az elmúlt években hoztunk, a korengedményes nyugdíjaztatások felülvizsgálatától kezdve a legutóbbi munkahelyvédelmi akciótervig, mégiscsak van hatásuk. Ha ezek a válság miatt lassabban is hatnak, de előbb-utóbb hatni fognak.

– Igaz ez az egykulcsos adóra is?

– Természetesen. Lehet rá azt mondani, hogy pillanatnyilag nem segít a gazdaságon, de azt nem lehet mondani, hogy ne lenne egyszerű, logikus, világos, és előbb-utóbb ne tudná elősegíteni a gazdasági növekedést.

– Van a kormánynak olyan listája, hogy mi az, amiben a legvégső esetben sem enged?

– Ilyen tételes lista nincs, de aki figyelemmel követte az elmúlt két év eseményeit, az tudja, hogy melyek ezek a kérdések. Az ingatlanadó nem jöhet számításba, az alkotmánybírósági ítélet is korlátozást jelent ebben a kérdésben. A vagyonadót nem tartom reálisnak, ráadásul önkormányzati szinten már van. Az egykulcsos adóban türelmet kérünk. A többi ügyben meglátjuk, hogy mi lesz a nemzetközi szervezetek felvetése. A tömegközlekedésben szerintem van mozgástér. Ezt mi is meg akarjuk oldani. Forgatjuk jobbról, forgatjuk balról, nagyon nehéz előrejutni.

– Talán éppen az lesz a megoldás, hogy az IMF áll elő azzal, amit a magyar kormány a maga erejéből nem képes megcsinálni? Azután úgy lehet kommunikálni a döntést, hogy azt az IMF kérte tőlünk.

– Ezt a kormányt sok mindennel vádolják, de azzal, hogy ne lenne politikai bátorsága bizonyos ügyek végigviteléhez, a legkevésbé sem vádolható. Egyébként szerintem korábban sem volt a Fidesz-kormány szokása, hogy a mumussal ijeszt-gesse a polgárokat.

– Mi a helyzet az energetikai szektor további privatizálásával?

– Ebben határozott a kormányzat álláspontja. A Magyar Villamos Művek privatizációja nem reális, még akkor sem, ha ezt az
Európai Bizottság országspecifikus ajánlásában finoman megpendítette. Minden más kérdésben van kisebb-nagyobb mozgástér.

– A 2008-as IMF-megállapodásban a Fidesz sokáig kereste a titkos záradékot. A mostani megállapodás teljesen nyilvános lesz?

– Titkos záradékok lehetnek írásban és szóban is. Vannak olyan titkos záradékok is, amelyek soha nem kerülnek nyilvánosságra. Mi ellenben csak olyan megállapodást tudunk elfogadni, amelynek nincs semmilyen titkos része. Ha megvan a megállapodás, akkor nyilvánosságra hozzuk azt.

– A kormányfő szerint a ciklus második fele konszolidációt hoz majd. A 2013-as költségvetés makropályája tehát legalábbis vita tárgya, miközben az európai konjunktúra továbbra is lanyha. A 2014-es választások viszont gyorsan közelednek. Mi lehet az, amivel nyerni lehet egy ilyen nem túl rózsás makrogazdasági helyzetben?

– Az elmúlt két évben a kormány politikai támogatottsága megmaradt. Nem emlékszem olyan időközi választásra, amelyet az ellenzék megnyert volna. Az emberek szerintem megértették azt, hogy kormányzóképes erőből kevesebb van az országban, mint pártból, másrészt ez a kormány következetes forgatókönyv szerint halad. Az első időszak a tűzoltásé volt, a második az átszervezésé, lett például új alkotmány, új egészségügyi, új önkormányzati, közigazgatási és igazságszol-gáltatási törvény. A harmadik a konszolidációs időszak lesz. Ennek első szakaszában a nagy átalakítások utáni finomhangolást kell elvégezni. Lehet, hogy 2014-ben nem lesz 5 százalékos növekedés, de abban biztos vagyok, hogy az ország az adott körülményekhez képest jobb pozícióban lesz a korábbinál.

– Ezt az IMF is így látja majd ön szerint?

– Az eredményeket elismerik, de azt hozzáteszik, hogy a gazdasági növekedéssel vannak problémák. Azt is hozzáteszik, hogy a növekedéshez szükséges feltételek közül mi az, ami hiányzik. Ez lesz a velük folytatott vita szakmailag inspiráló része. Arról, hogy hogyan sikerült a 3-ból 1-et csinálni, fájdalmas beszélgetni, de arról, hogy miként lehet az 1-ből 3-at, az már érdekesebb dolog.