Rossu László, a Yeesbox fejlesztője. Repülőmérnökből logisztikai vállalkozó. Fotó: Kőhalmi Péter

Még ma is sokan idegenkednek attól, hogy interneten vásároljanak, mert a termékek kiszállítását és átvételét kényelmetlennek tartják. A házhoz szállításnál általában otthon kell lenni, várni a postást vagy a futárt, vagy a vevő ballaghat (munka-időben) a postahivatalba, esetleg egyeztethet külön a futárcéggel. Kézenfekvő megoldás lenne, ha a kisebb csomagokat olyan forgalmas helyekre juttathatná el a küldő, ahol az átvevő bármikor megkaphatja azokat, a probléma automatizált megoldása azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik. Rossu Lászlónak három évvel ezelőtt fordult meg a fejében először, hogy megpróbál fejleszteni egy olyan átadó szerkezetet, amely képes elraktározni és kizárólag a címzettnek odaadni a küldeményt. „Végzettségem szerint repülőmérnök, hőerőgépész vagyok, de jó pár évvel ezelőtt beleszerettem az informatikába, és beleástam magam ebbe a területbe is” – utal arra, hogyan állt össze a szükséges háttér-tudása.
<#zaras_figyelo#>
A munkatársaival nulláról kezdve teljesen egyedi berendezést fejlesztett, amely képes beazonosítani a küldeményt elhelyező személyt, a címzettet, és lehetővé teszi azt is, hogy a vevő helyben fizesse ki a termék árát. A több nemzetközi innovációs díjat is besöprő szerkezet a rekeszeit annak megfelelően nyitja vagy zárja, hogy abba a feladó, a futár vagy a címzett akarja berakni vagy kivenni az árut. A gép minden csomaghoz saját vonalkódot nyomtat, amelyet a dobozra rá kell ragasztania annak, aki berakja az árut. Mivel a rekeszek hátsó fala üvegből van, a szerkezet hátoldalán végigfutó vonalkódolvasó belát oda, és azonosítani tudja a benne lévő terméket. A feladó, a futár és az átvevő a telefonszámával (ha sokat szeretné használni a gépet, akkor érintésmentes kártyával) azonosítja magát, ezenkívül pedig minden rekesznyitáshoz egyedi informatikai titkosítást is ad a berendezés. A tervező ezen elemek kombinációjával érte el, hogy a csomagok elhelyezése és átvétele teljesen személyhez kötött és dokumentált legyen. A megoldás szabadalmi védettséget élvez, a berendezés pedig ipari védjegyoltalom alatt áll, ilyen rendszert ugyanis más még nem rakott össze, illetve nem fejlesztett hoz-zá ilyen jellegű irányítást.

Az üzleti modell országszerte elhelyezett Yeesbox-hálózattal számol, amelyek között futárok mozgatják az árut. „A Yeesboxokat áruházak, hipermarketek előterében vagy forgalmas helyeken telepítenénk. Ha valaki például eladja egy netes aukciós oldalon a család használt babaruháit, beteheti a hozzá legközelebb eső Yeesboxba, a vevő pedig a neki megfelelő berendezésből veheti át az árut úgy, hogy ott a helyszínen fizet. Mintha egy bankkártya-automatával kombinált automa-ta árukiadóból venné fel a csomagot” – magyarázza Rossu László. Az országos lefedettséghez a tervek szerint 300 Yeesboxot építenek, az elinduláshoz 250 millió forint befektetésre lesz szükség. A cég ennek biztosításához kockázatitőke-befektetővel tárgyalna. A megalakuló Yeesbox Zrt.-ben a befektető 50 százalékot szerezhetne. Rossu László a műszaki vezérigazgató-helyettesi posztot szánja magának, a társaság élére pedig egy olyan menedzsert szemelt ki, akinek van tapasztalata abban, hogyan lehet regionális multivá fejleszteni egy ilyen vállalkozást.