Men in Black, azaz a sötét öltönyös emberek. Írországtól Görögországig mostanában így nevezik az Európai Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank alkotta nemzetközi trojka szakértőit, akik a közkeletű meggyőződés szerint a sokmilliárdos pénzügyi mentőöv fejében fájdalmas költségvetési megszigorításokat kényszerítenek rá az országokra.

Ciprusi kikötő esti kivilágításban. A turizmus nem vesz tudomást a válságról. Fotók: Getty

A rettegett trojka egyik előőrse július első napjaiban a festői Ciprus szigetén is partra szállt, miután a földközi-tengeri ország segítségért fordult az Európai Unióhoz halódó bankjainak megmentésére. A lehető legrosszabb pillanatban, hiszen a kicsiny ország éppen a napokban vette át az EU soros elnökségét Dániától, és Európában ettől függetlenül is sokan kételkednek abban, hogy Ciprus képes lesz-e felnőni a feladathoz. Nicosiában mindenesetre esküsznek rá, hogy a mostani nehézségek nem akadályozzák majd az elnökségi teendők kifogástalan ellátását.
<#zaras_figyelo#>
Az 1974-es török katonai invázió óta kettéosztott sziget déli, görögök lakta felében járva ugyanakkor nem látni túlzottan sok jelét a válságnak, noha félbehagyott építkezések és félkész házak jelzik, hogy mostanában nehéz időket él át az or-szág gazdasága. Az idegenforgalom azonban mintha nem venne tudomást erről. A senki földjének számító Famagustától délre elterülő partszakaszon roskadásig tömve vannak a luxusszállodák, a perzselő forróság elől a tenger langymeleg, türkizkék vizébe menekülő külföldi turisták tömegei pedig mit sem törődnek azzal, hogy alig 50 tengeri mérföldre keletre, Szíriában véres polgárháború dúl.

GÖRÖG KÁRHOZAT
A helyi lakosok körében azonban érezhetően némi nyugtalanságot kelt a sötét öltönyös emberek felbukkanása. Amikor brüsszeli tudósítók egy csoportja a görög és török részt elválasztó nicosiai zöld vonal mentén városnéző túrán vett részt, az egyik kávézó teraszán üldögélő nyugdíjasok is azt kérdezték, vajon a trojka emberei vagyunk-e. Miután biztosítottuk őket arról, hogy nem, megenyhülve folytatták a sakkpartit. „Az emberek többsége attól tart, hogy a pénzügyi mentőcsomag elfogadásának a munkahelyek látják majd a kárát, ahogy Görögországban” – mutat rá az aggodalmakra Andreasz Paraszkosz, a Kathimerini című napilap főszerkesztője.

Vászosz Szhiarlisz ciprusi pénzügyminiszter ugyanakkor nem fél attól, hogy a hitelhez esetleg kőkemény feltételek társulnak majd. Az EU egyetlen kommunista vezetője, Demetriosz Krisztofiasz elnök kormánya hajlik arra, hogy az eurózóna válságára és elsősorban a görög helyzetre kenje az ország bankjainak súlyos likviditási gondjait. „Ha nem lett volna a görög probléma, akkor nem tartanánk itt” – hangsúlyozza a pénzügyminiszter, aki néhány hónappal ezelőtti kinevezéséig maga is egy ciprusi bankot irányított. Szhiarlisz elsősorban a részleges görög államadósság-leírás alkalmazott módját okolja, amely szavai szerint elvitte a ciprusi bankok görögországi befektetéseinek körülbelül 81 százalékát. A pénzügyminiszter úgy véli, ha a fűnyíróelv helyett arányosan írták volna le a magánhitelezők felé fennálló adósságot, akkor a ciprusi pénzintézetek 200 millió eurós veszteséggel megúszták volna. Így azonban 4,2 milliárd euróra rúg a számla, ez 24 százaléka a szigetország GDP-jének.

Brüsszelben azonban úgy látják, hogy a görög baleset csak brutálisan felszínre hozta a ciprusi bankrendszer utóbbi években kialakult strukturális problémáit. Erre Joaquín Almunia versenypolitikai biztos is felhívta a figyelmet, amikor a Figyelő-nek adott interjúban (lásd előző lapszámunkban) rámutatott, hogy a ciprusi bankrendszer az ország GDP-jének nyolcszorosára nőtt. Vagyis Írországhoz hasonlóan súlyos makrogazdasági egyensúlyhiányt előidéző buborék jött létre a gazdaságban.

Ciprusi politikusok állítják, hogy a 2004-es uniós csatlakozás óta végleg befellegzett az offshore korszaknak. Más kérdés, hogy a sziget a rendkívül alacsony, 10 százalékos társaságiadó-kulcs miatt sokak szemében továbbra is vonzó adóparadicsom, így tömegével csábítja ide Európából, a Közel-Keletről és elsősorban Oroszországból a cégeket. Az ország az elmúlt években valóságos orosz invázió célpontjává vált. Az érkező már a larnacai repülőtéren is felfigyel az orosz nyelvű hirdetésekre. Ciprus második legnagyobb városa, Limasszol egyenesen orosz szigetté vált a szigeten belül. Egyes becslések szerint 20 ezren tették át ide a székhelyüket Oroszországból, Izraelből pedig további 15 ezer orosz ajkú telepedett le alapvetően üzleti célzattal a tengerparti városban. Az oroszokat errefelé rendkívül nagy becsben tartják, mert a helyiek által nyújtott szolgáltatások odaadó fogyasztói.

Vászosz Szhiarlisz a Figyelőnek nyilatkozva elképzelhetetlennek tartotta, hogy a társasági adó felemelése a trojka feltételei között szerepeljen. Ilyen megkötést Írországgal szemben sem támasztottak annak idején a hitelezők, és egyébként is, ez olyan kérdés, amelyben Nicosia semmiképp sem enged – adta értésre a pénzügyminiszter.

A ciprusi kormány mozgásterét bővítheti a tárgyalásokon, hogy az EU-val párhuzamosan Moszkvánál és Pekingnél is tapogatózik kétoldalú hitelek nyújtásáról. Az orosz pénzügyminiszter a minap ki is bökte, hogy 5 milliárd euró összegű köl-csönről lehet szó. Az ottani orosz üzleti érdekeltségek miatt a ciprusi gazdasági helyzet iránt nem közömbös Moszkva rövid időn belül másodszor nyúl mélyen a zsebébe. Tavaly egyszer már 2,5 milliárd eurós hitelt nyújtottak Ciprusnak, amikor a mediterrán ország nem tudott ésszerű áron forrásokhoz jutni a piacokon. Ha az ország elnökének hinni lehet, Moszkva a trojka által többnyire kértnél magasabb kamatokon kívül az égvilágon semmit sem szab feltételül a gáláns pénzügyi segítségért. „Nem értem, miért ne fordulhatnánk egy olyan országhoz, amellyel hagyományosan baráti kapcsolatokat ápolunk? Oroszországnak semmi köze a tegnapi Szovjetunióhoz. Ugyanolyan kapitalista rendszert épít, amellyel mi is ren-delkezünk” – magyarázta újságíróknak Nicosiában Demetriosz Krisztofiasz, aki annak idején a Szovjetunióban szerzett diplomát, és folyékonyan beszél oroszul.

A sziget török megszállás alatt lévő északi, szegény részében furcsa módon szinte semmit sem érzékelnek a déli oldalt és általában az euróövezet déli perifériáját sújtó válságból. Az ENSZ által húzott zöld vonalon túlra látogatók egy egészen más világba csöppennek, ezt nemcsak a mecsetek látványa, de a fejlett délhez képest a szembetűnő elmaradottság is illusztrálja. A nemzetközi közösség által nem elismert Észak-ciprusi Török Köztársaságnak ugyanakkor külön fizetőeszköze van, és a török gazdaság utóbbi években mutatott látványos fejlődésének gyümölcseiből is csurran-cseppen valami.

Nők Nicosiában. Kevés az esélye a tíz éven belüli újraegyesítésnek

ELMARADT AZ ÁTTÖRÉS
Az elmúlt években főleg az emberek közötti kapcsolatok szintjén megindult a közeledés a két közösség között. A ciprusi törökök (de nem a betelepültek), akik bizonyítani tudják származásukat, a saját és a török mellé hivatalos ciprusi útlevelet is kaphatnak, és annak birtokában nemcsak a zöld vonalat léphetik át, de az Európai Unió más tagországaiba is beutazhatnak. Sokan az ingyenes egészségügyi ellátás lehetőségével is élnek, amelyet a ciprusi (görög) kormány ajánlott fel szá-mukra. Az északról a török invázió idején elűzött ciprusi görögök is visszatérhetnek látogatóként egykori lakhelyükre, a többség mégsem él a lehetőséggel, mert egykori otthonaikba török telepesek költöztek.

Az ország 2004-es uniós csatlakozásában sokan egyedi esélyt láttak a sziget újraegyesítésére. A nagyfokú kölcsönös bizalmatlanság és a régi sérelmek azonban a mai napig megakadályozták az áttörést. A legutóbbi kísérlet 2004-ben bukott meg, amikor a görög ciprióták leszavazták az akkori ENSZ-főtitkár, Kofi Annan által kidolgozott béketervet. A frontok azóta teljesen megmerevedtek, különösen azt követően, hogy az északon legutóbb tartott választásokon a föderációs modellt elutasító, Ankarához hű vezető került hatalomra.

Demetriosz Krisztofiasz azzal vádolja a vele szóba állni sem hajlandó ankarai vezetést, hogy gyarmatosító politikát folytat északon, és egyszerűen nem áll érdekében a sziget újraegyesítése. Serhat Incirli, egy észak-ciprusi török újságíró ugyanakkor úgy véli, hogy a ciprusi törökök több mint a fele nem megszállóként tekint a törökökre. Bár az is igaz, hogy egyre többen frusztráltak Ankarának a sziget újraegyesítését gátló hozzáállása miatt. Ezért Incirli szerint egyre több ciprusi török szedi a sátorfáját, és Londonba emigrál. „Ha így folytatódik az elvándorlási hullám, a ciprusi görögöknek lassanként nem lesz érdemben kivel tárgyalni” – figyelmeztet az újságíró.

A terepen egyelőre semmi jelét nem lehet látni a kibontakozásnak. Az egykoron Ciprus Svájcának nevezett, kaszinóiról és luxusnyaralóiról híres Famagusta közel negyven év után is lakatlan szellemváros. A területet lezárta a török hadsereg, senki sem léphet be. Görög oldalról, tisztes távolságból, szabad szemmel nézve Famagusta teljesen normális településnek látszik. Távcsővel azonban már jól látható, hogy az épületek ablakok és ajtók nélkül meredeznek, s a régi narancslige-teket most belepte a gaz. Egyik kísérőnk könnyeivel küszködve mutatja az irányt, ahol egykor a családjával lakott.

ANKARA ÉRDEKEI
A törökök hagyták lepusztulni az egykor virágzó várost, és állítólag alkupozícióik javítására kívánták felhasználni, ám végül ebből sem lett semmi. „Öt-tíz éven belül nem látok esélyt a sziget újraegyesítésére” – vélekedik Aysu Basri Akter, a Yeni Düzen ciprusi török napilap újságírója. Akter szerint Törökország tisztában van azzal, hogy nem kapna az Európai Uniótól semmi érdemit cserébe a Ciprusról való kivonulásért, ezért nem is nagyon töri magát. Kollégája, Serhat Incirli sze-rint Törökország EU-csatlakozása lenne az egyetlen megoldás a sziget kettéosztottságának meghaladására. „Azt szeretném, ha Törökország valóban beléphetne az EU-ba, ez egy csapásra megoldhatna egy csomó problémát” – állítja az új-ságíró. A ciprusi kormánytisztviselők szerint ők is ezt szeretnék, ám kételkednek abban, hogy Ankara valóban be akar-e lépni az unióba. Egy beszélgetőpartnerünk tudni vélte, hogy a török politikai elitnek kapóra jött az EU ahhoz, hogy háttérbe szorítsa a hagyományosan erős török hadsereget. És miután ez sikerült, már nem igazán érdekeltek a csatlakozásban.

Tavaly ugyanakkor olyan fejlemény történt, ami ciprusi politikusok reményei szerint kedvező fordulatot hozhat a négy évtizedes konfliktusban. 2011 szeptemberében a szigetország partjaitól déli irányban a tenger alatt gigantikus gázlelőhelyet találtak, ez nemcsak Ciprus stratégiai súlyának növelésére lehet alkalmas, de a remélt borsos bevételek talán a török cipriótákat is meggyőzik az újraegyesítés előnyeiről.

Ciprus déli partjainál a tenger mélye becslések szerint körülbelül 1400 milliárd köbméter földgázt rejt. Gázkincsére alapozva a szigetország nemcsak regionális elosztó központtá kíván válni a következő években, hanem abban is bízik, hogy egész Európa gázellátásának biztonságára megoldást kínálhat. Neoklisz Szilikiotisz ipari miniszter arra számít, hogy 2019-től megindulhat az újonnan feltárt gázlelőhely kereskedelmi célú hasznosítása. Szilikiotisz elmondta, hogy több mint egy tucat ország 15 cége jelentkezett a lelőhely kiaknázására kiírt pályázatra, köztük az olasz ENI és a francia Total, valamint egy Gazprom-közeli orosz cég, a Novatec.

Ankara azonban nem nézi jó szemmel a ciprusi kormány új energia-ütőkártyáját. A törökök vitatják a hivatalos Ciprus jogát a készletek kiaknázására, és követelik, hogy a ciprusi török közösség is jogot formálhasson a gáz eladásából származó bevételekre. Nicosia szerint ennek semmi akadálya, feltéve, hogy újraegyesül a sziget két fele. A török ellenkezés mindenesetre nem könnyíti meg Ciprus dolgát. „Egyelőre nem lehet tudni, hogy a gázvagyon feltárása a két közösség egymásra találását mozdítja majd elő, vagy tovább mélyíti a köztük húzódó árkokat” – fogalmazott Kiriakosz Pieridesz, a ciprusi görögök és törökök közötti közeledést életcéljának tekintő televíziós riporter.